Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
A felolvasások sorát Lampérth Géza nyitotta meg «Bocskay emlékezete» czímű ódájával. A zajosan megtapsolt vers két strófáját itt bemutatjuk: Ki éltét szentelé csak a köz javának, Kit csak egy magasztos, szent eszme vezérel: Hátmögi alkut az nem köt önmagának Sem a jóbaráttal, sem az ellenséggel! Itt nincs egyéb alku, itt nincs más szövetség, — Szól az írással és karddal a kezében, — Aki megsebzé e nemzet lelkét, testét, Gyógyítsa is meg az Igazság nevében! Tisztán s fenségesen zendült, szállt e szózat, Mint a tárogató s az orgona hangja . . . Bécs süket falai szinte megrázkódtak, S felröppent közülök a béke galambja. Amit hozott nemcsak béke olajága, Hősi babér is volt Bocskay fejére. Ezt sem hordta soká . . . Testamentumába Ránk hagyta örökbe . . . s ő pihenni téré . . . Lampérth után Kenedi Géza ült a felolvasó asztalhoz s «Achmet aga kútja» czímmel rendkívül érdekes, mély filozófiával és kedves humorral megírt sztambuli históriát olvasott fel. Szávay Gyula mutatta be ezután «Petőfi kardja» czímű hatásos versét, melyben elmondatja a karddal annak történetét, mint hullott ki hajdan egy vitéz hajdukapitány kezéből s aztán így folytatja: Legszebb napján a hőskor idejének, Úgy nézzetek, ti unokák reám, Én csüggöttem, díszszolgálatra osztva, A legdicsőbb vezérnek oldalán. — Kit balja forró szívéhez szorított, Oh százszor boldog én voltam, a kard, Mikor zengé a márcziusi esküt S élő viszhangra a «Talpra magyar»-! Most egyszerre vidám virágdíszbe öltözött a komoly zöldposztós felolvasó asztal. A következő felolvasót, Teleki grófnét, virágokkal árasztották el tisztelői. Bajos, mély hangulatú, biblikus tárgyú novellával foglalta el székét Szikra. Zajos tapsok s a Társaság tagjainak meleg üdvözlése között vonult be a kiváló írónő a Petőfi-Társaságba. Helikon.
