Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
És most, midőn a budapesti temetők oly gyorsan keletkeznek és enyésznek el, s az enyészetnek indult temetőt sem kegyelet, sem az őr meg nem védi s szekerekre halmozzák a sírok lakóinak csontjait és nem tudhatja senki többé, hogy melyik kié volt: a rég élő szerető fiú a távolban azt hitte, hogy a sirhalom elpusztult, semmivé lett. De hála az Istennek! még az isteni gondviselés e sirhalmot — a kevesek között — megőrizte. És most mára szerető fiú által a sir, mely kimondhatlan örömére megtaláltatott — gondozva és ápolva is van — és lesz is élete fogytáig. Te pedig olvasóm, ha a józsefvárosi temetőbe jutsz, most már tudhatod, hogy »a legszeretettebb Atya, s a legszeretettebb Anya« a jó öreg korcsmáros és felesége volt, — és szentelhetsz egy pár könycseppet áldott emléküknek ! Sebestyén Dávid.
