Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

ü p

A

z őrháztól, — mert van őre is e temetőnek még — délkeletre egy emelkedettebb helyen még áll egy félöles vörösmárvány-sirkő, mely kálvinista sírra emlékeztet. Jer csak; nézd meg jól, — ma még láthatod, ne félj, s ne bánd, ha tele rakodik is ruhád tüskével, bogáncscsal : e sirhalomnak és a benne nyugovóknak érdekes története van! A sírkő még jó erősen áll a földben, csak egy kissé félrehajlott. Fent, a sírkő félkör alakú lapján, két egymást szorító kéz van, a négyszögü alsó lapon pedig a kővetkező, mélyvésetü, sokat mondó rejtélyes szavak állanak:

»A ley szer etettebb Atya s a ley szer etettebb Anya.«

Kik azok, a kik nem félnek ily rejtélyesen beszélni a sírok között: hisz egy rövid pillanat, s azután elmúlnak azok is, a kik oly hőn szerettek, elmennek azok után, akik legjobban voltak szeretve! Akkor azután senkisem tudja, hogy kik voltak a legjobban szeretve, és kik voltak azok, a kik annyira szerettek. Pedig hátha mi is szerettük mind a megholtakat, mind azokat, a kik eme rejtélyes feliratú sirkövet állították.

• ■ i • 4,1 j ; f

E sírban nyugszik egy jó öreg korcsmáros

............»régibb idői boldogok valának ;

H

áza, kertje, földje, pénze, mindene volt,

Alig tudta számát ökrének, lovának.

Pénzét a hitetlen emberek csalása,

Házát a Dunának habjai vitték el.«

Hiszen:

.............. . . »ha ő úgy nem bízik

A emberekben : jégre nem viszik.«

............»mert ő becsületes lelkű igaz,« (volt)

»Azt gondolá, minden ember az«

Volt két iia, akik vigasztalták, hogy m é g j o b b- ra fordul sorsa,

»Úgy van úgy.............jóra fordul sorsom,

M

ert hisz lábaim már a sir szélén vannak.«

És a két íiu e szókra csak könnyeikkel fíirösztötte az öreg arczát.

Most már itt nyugszik a jó öreg, a ki egykor sokat gáncsoskodott fia szinész-mesterségében, mikor az haza ment látogatóba s egy estén borozgatás közben sok mindenről beszélgettek. Utóbb, midőn a bórák edénye kiürült, a fiú irogatni kezet t, az öreg meg nyugodni dűlt. He amint fia írja :

»De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám ;

Felelnem kelle . . . hát az írást abban hagyám.