Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
Ki az, ki ott a föld golyóbisán Vakmerő nyelvvel vélem perbe száll? Ki minden Ínség, nyomor kútfejének Hazug ajakkal engem kiabál? Ki vádol engem, hogy a népeket A zsarnok ellen nem oltalmazom S egynek kedvéért, a nópmilliókat Igába fűzni, vérzeni hagyom ? Ki fél engem, mint vérszopó barátját, Mint sóhaj-nyögésben gyönyörködőt, Mivel a tigriseknek körmeiből, Mikor tehetném, meg nem mentem őt? íme az ember, az én legdicsőbb Teremtményem a föld golyóbisán, 0 emelte fel szavát ellenem, Mért nem segítek nyomom során! O zúgolódik: mért hogy teremtő Czélomröl könnyen megfeledkezem, És őt úrrá, szabaddá, boldoggá, Mikor tehetném, miért nem teszem! És mer még engem megtagadni is, Kész engem képzelt lénynek tartani, Fenyegetőzik, hogy majd trónusom, Ott alant ő le fogja rontani! Jöjj hát vakmerő, perelj én velem S ha van, mutasd ki igazságodat. Nem adtamé én minden főbe észt? Erényt a szívbe nem plántáltam-e? Nem nyert-e két kart én tőlem az ember? S erőt a. karba én nem adtam-e? A zsarnokba vajh több észt adtam-e, Mint mennyivel nép milliója bir? És karjában vajh több erő van-e, Mint van a népben, mely alatta sir ? Hol van hát az ok, hogy egy vérszopó Mégis oly könnyen tipor népeket, Hogy eshetik, hogy egy szivetlen zsarnok, .Togot, nyomort, nyögést, kint kinevet? Ember! egyedül benned van az ok! Mert tulönző vagy és erkölcstelen. Ha, mint én teremtélek, úgy maradsz, Nyögni, sirni nem volnál kénytelen. Isten felelete.
