Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Nom hallgatod meg a nép-milliók Ajkin titokban elhaló panaszt ?

Hogy annyi ajkon fájó köny remeg,

Egynek kedvéért békén tűröd azt P! Istenségedről megfeledkezél,

A bosszuállás nincs hatalmadban,

Hogy a pokolba vesd a vérszopót,

Ki népet gyilkol szörnyű jogtalan ?

Midőn az embert megteremtetted Az volt a czélod, hogy szabad legyen:

A boldogságnak lelsz e most nyomát,

Csak egy nyomát látsz-e az emberen ?

Az állatok urává tetted őt.

Ki mondtad rája, hogy legyen szabad :

S a mit kimondtál néki akkoron,

Örökre elfeledted a szavad!?

Az állat a mint érez, úgy tehet,

Megtudja védelmezni önmagát.

A gerle búg, pacsirta énekel,

A mint érez, úgy zengi el dalát.

zárva a helyreigazító kritika elöl, számos leírási hiba csúszhatott he s megközelítő restaurálásuk, az eredeti szöveg hiánya miatt, sokszor ugyancsak munkába kerül. Nyilvánosságra hozatva azonban ez sem lesz nehéz, mivel a közrebocsátott szöveggel mindenki összehasonlíthatja a maga leirott példányát s nem lesz lehetetlen felismernie, az eltérő sorok közül melyik viseli magán n- kább a költő keze nyomát, melyik tartható tehát több joggal az eredeti hiteles szövegének.

Ez volt egyik czélunk e költemények közlésével. A kritikának alkalmat nyújtunk kétségen felül helyezni mind a szerzőség kérdését, mind a hiteles szöveg megállapítását s módot nyújtunk arra, hogy — miután az ily történeti és irodalmi emlékek közlését ma már politikai okok nem gátolják — teljes gyűjteményben bírhassuk nagyobb költőink müveit. A mi magát Petőfit illeti, nem kételkedünk benne, hogy az Athenaeum az újabb kiadásba fel fogja venni azon költeményeket is, melyek az első kiadásból kimaradtak, de azóta másutt napvilágot láttak, s kiegészíti velők a becses gyűjteményt.

A mai számunkban »Indulat-roham« czim alatt közölt költemény (a másik közlését valamely jövő számunkra tartjuk fenn) két nagy költőnk nevével függ össze. Ez inditotta ugyanis állítólag Tompát arra, hogy megírja »Isten felelete« czimü hatalmas költeményét, mely választ képez erre s ennél széleseim körben ismeretes, bár Tompának se összegyűjtött költeményei közt, se a »Hangok a múltból« (1862), se a »Forradalom költészete« (Szerk. Áldor I. 1868.) se a »Szabadság lantja« (Szerk. Botond. Kolozsvár, második kiadás 1874.) czimii gyűjteményben nem található.

Habár ez utóbbi költemény kezünkben levő példánya nagyon