Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
Petöfi-reliquiák. A pápai főiskola ifjúságának könyvtárnokától, Hal as y Aladár úrtól érdekes adalékokat kaptunk Petőfi Sándor ifjú korához. A nagy költő ifjúkori dolgozatai nagyobbrészt megjelentek az 1845-iki »Tavaszban« s ismét »Vegyes müveiben« majd Petőfi költeményeinek tavai kiadott illustrált gyűjteményében, hol azok a Toldalékban a kétes keletűek között feltalálhatok. A jelen közlemény talán alkalmas lehet a kétes kelet határozott megállapítására is. Az itt közlött jegyzetek a pápai képzőtársulat 1841/2-iki jegyzőkönyvéből vannak kiírva, természetesen csak azok, melyek Petőfi ifjúkori működésére némi fényt vetnek. »Az ifjúsági könyvtárban találtam fel o jegyző — könyvet — Írja a beküldő -- melynek tisárgult lapjairól édes gyönyörrel jegyezgettem le e kivonatokat, hogy egy kis adattal szolgálhassak a nagy költő ifjú korához.« Azt liiszszük, az irodalomtörténet hasznát fogja venni ez érdekes adalékoknak s azért köszönetét mondunk a beküldőnek, hogy azok közlésére lapunkat kérte fel. Az adalékok sora Petőfinek egy rövid székfoglaló beszédével kezdődik. E beszédet a beküldő a következő sorokkal vezeti be: E székfoglaló beszéd sajátkezűleg van beirva a pápai főiskola képzőtársulatának érdemkönyvébe (1842. 176 lapon). Petőfy e székfoglaot 1842. május 29-én olvasta fel. A képzőtársulat jegyzőkönyvében következők vannak : »Időközben a bírálói tagok száma hárommal megkevesedvén, bírálókul választattak: Gaal Péter, Jókay Móricz, és Petrovics Sándor (Képző társ. Jegyzőkönyve XXXV ülés tavaszutó 29-én 1812). Minden bíráló megválasztatása után bármely irányú müvei tartozott székét elfoglalni. Petőfy az alábbi humoros elmefuttatással foglalta el székét. Hogy mennyire nem szerette már akkor P. a kritikát, már e beszéd mutatja. A képzőtársulat akkori elnöke, a derék Tarczy Lajos volt, ki honunkban első apostola volt a Hegel- rendszernek, hogy mily befolyással volt a Hegel rendszere az ií juságra, mutatja az érdemkönyv, melynek jeligéjéül szolgáltak Berzsenyi sorai: »Az ész az isten, mely minket vezet Az ő szavára minden meghajol.« Petőfi pályatársai ez időben — kik szorgalmas munkásai a képzőtársulatnak — voltak : Szűcs Dániel, Jókai Móricz, Kerkapoly Károly, Szcberényi Lajos, Dömjén Ferencz, Doinanovszky Endre, Szilágyi Sándor stb. A beszéd igy hangzik:
