Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
3 S Z Ü N Ó R A Utcza részlet Marmaros-Szigeten. (Kndrődi Béla fényképfölvétele.) Erdőd, jul. 28. Tisztelt kiadó uram! Az már mégis hallatla, hogy maga az embert még nyáron se hagyja nyugodni! Alig jöttem ide: márég a nyakamra ír, hogy így meg úgy, szerkesszem meg a már a lapot, mert nem lesz Szünóra és hoppon maradnak az olvasók. Hát kedves kiadóm, meglehetős kellemetlen dolog volt ez a maga sürgetése. Mert most az apámmal együtt becsavarogj itk, beutazgatjnk ezt a szép Magyarországot és a magyar vendégszeretet lefoglalja minden időnket. Ma itt vagyunk, holnap ott. Járunk viczinálison és gyorsvonaton. Ökrösszekerén és fiakkeren. Négyesfogaton és szamárkordén, így hát nem sok idő marad a szerkesztésre. Most, hogy már megnéztük a Hortobágyot, láttunk délibábot, gulyákat, méneseket — idejöttünk Erdődre megnézni a várat, melyhez Petőfinek annyi emléke fűződik. j Bizony nagyon szomorú állapotban van ez a vár. Falairól mindennap töredezik a vakolat és hull a tégla. Baglyok fészkelnek a falak odvai- ban s a vércse felrakta fészkét az: őrtorony ormára. Pedig még ezelőtt jó egypár esztendővel álltak a falak, állt a lovagterein. De egy cseh származású gazdatiszt lebontatta, az egészet, hogy ne kelljen utána — | adót fizetni! Összeomlott az a kápolna, hol Petőfi megesküdött. Csak emléktábla jelzi helyét. Szendrey Julia egykori szobáját alig lehet megkö- zeliteni. Csak az Isten tartja a gerendákat. Egy torony van kitatarozva, de az is meglehetős gyengén és avatatlan kezekkel. Szóval pusztulás és romok mindenütt. Csak az a fa zölddel és lombjai üdén ragyognak, a melyik alatt Petőfi órák hosszat elüldögélt Szendrey Julia ablakára nézve. De kiszáradt Petőfi tava és az a fűzfa, melyet meg is énekelt: Álldogálok a tó partján Szomorú fűz mellett.
