Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
SZUN ORA tulajdonosnő végtelen előkelő, gyönyörű megjelenés. La Duchesse de ... . suttogják mögöttem. Felesleges mondani, hogy ökölnyi pincsije iránt óriás az érdeklődés. A negyedik és ötödik pályázót is kiváncsi érdeklődéssel nézegetik. De a jury elvégezte tanácskozását, — a három ur feláll. — Végre! most, — most! — De nem. Még mindig nincsenek megállapodva. — Kérem hölgyeim, — szól az egyik biró, — kegyeskedjenek a kutyákat megsétáltatni, hogy az izmok játékát megfigyelhessük. — Erre mind az öt hölgy reszkető kézzel teszi le Jou-Jou-t, vagy Clo- Clo-t, vagy Fi-Fi-t a porondra. Az egyik urhölgy még hirtelen meg is simitja kedvenczét egy gyémánttal berakott halvány teknőczkefével. Óriás várakozás! Az egész nagy közönség szeme a kis kutyákon csiigg, — de oh csoda! — egy- szerre csak az az egy marad látható, mely a csöpp párisi leány tulajdonát képezi, ez is úrnője lábán akart visszatérni az őt megillető ölelő karok közé. A többi, járáshoz nem szokott kis eb kétségbeesve keres menedéket és lapul meg a selyemruhák fodrain. — így nem megy! — jelenti ki az egyik ur szigorral. — Kérem hölgyeim, tegyék az ebeket egyenként ide az asztalra és hívják, szólítsák magukhoz. Helyes! Brávó! Remek ! hangzik mindenfelől, midőn a kis kutyák, a hivó szóra, czukorra, de legkivált a meleg oltalmat Ígérő karokra vissza vánszorogtak. S a díjazás teljes ünnepséggel megy végbe: Mile X. Clo-Clo-jának ezért és ezért a kiváló tulajdonokért — 5ooo franc. Mine N. Jou-Jou-jának (következik a kutyaerejének és előnyök felsorolása) 2000 franc. És igy tovább. Egymásra nézünk — ötezer, kétezer franc! A fényes, előkelő társaság megelégedett fejbólintásokkal oszlott széjjel és mi is siettünk a Boisba. Künt a Concorde-téren sovány, sóvár szemű gyermekek árulják a programmokat. — Csak egy sou, uram! — kiáltják szünös-szüntelen. — Csak egy sou. Vegyék, vegyék, hiszen csak egy sou! — S hangjokból kihal- latszik, hogy az az egy sou ő nekik egy egész nagy vagyon. Szikra. FF zvs zys zF zvs FÍF YF zF z'F Fz Egy kis katona naplójegyzeteiből. Szept. 20. Szigorú, de nem rossz ez a katona élet. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt az életet. Panaszom semmiképen sem lehet. Olyan jó dolgom van, hogy majdnem véteknek tartom azon gondolatot: csak már itt lenne a karácsony! mert akkor haza mehetek! milyen jó lesz! de milyen jó lesz! Szept 24. A doctor úr megengedte a szivarozást! mennyire örülök! most már czigarettázhatok nyíltan. Szept. 26. Jól be vagyunk fogva, az igaz, de azért nem panaszkodom! és nem is szomorkodom, ennyi vigság közt azt nem is lehet tenni! Nagyon tetszik nekem az az őszinteség, a mi tanár és tnaitvány közt van; a tanárok ha nem tanítanak vagy nincsenek szolgálatban nevetnek, tréfálnak, játszanak velünk tés ez nagyon jól esik! Szept. 27. 76 nap múlva otthon leszek! otthon ! hiszen olyan hamar múlik az idő! 76 nap! milyen közel és mégis milyen messze! Igazán rászolgál az ember egy kis otthoni kényezte
