Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz

Mennyi gyászjelentés egymás után ! Alig hogy fölszáradtak a részvét könnyei, melyeket a ma­gyar szépirodalom Nesztorának: Szemere Pálnak sirjára hullatánk, már is egy más fekete koporsót kellett kísérnünk, melynek oldalára e név volt — ezüst betűkkel — följegyezve: Vachott Sándor. Amazt boldog falusi lakból csöndesen vitték ki tisz­telői és rokonai a péczeli temetőbe, azon vigasztaló tudattal, hogy az ö bosszú életében sok volt az öröm; ezt a budai t é- bolydából kisértük ki, fényes nagy menettel, azon elszomo­rító gondolatok közt, hogy e korán elhunyt költőnkre nézve sok­kal gyászosabb volt az élet, mint a halál. Most már mindketten oda künn vannak az egyenlőség csöndes országában, hol a föld mindenkinek egyformán könnyű, hol épen olyan jó nyugalmat talált a kedélyes öreg, ki 77 éves korában is még ilju vala, mint az, ki a férfikor legszebb virá­gában megtört, megöregedett, s a tébolyodások éve után, végre 42 éves korában — kiszenvedé a földi életet. Volt egy rövid időszak, midőn Vörösmarty már csak rit­kán nyúlt a lanthoz, s Petőfi még nem tűnt föl egészen fénytá- rasztó lángelméjével; ezen időben a divatlapok olvasói legjob­ban örültek, ha két fiatal költő: Tompa Mihály és Vachott Sándor nevével találkozának. Azóta két évtized folyt le. Az egyik magasztosan, a honfibú által lelkében meg nem törve, sőt erősítve folytatá költői pályáját, s ma is az ország egyik legünnepeltebb dalnoka; a másiknak — fájdalom — rö­vid pályája ketté szakadt azon iszonyú kórállapot által, mely­ben a balsors a költők, művészek és más ingerlékeny képzel- müek közül oly sokat meglátogat. 0 is aina legszomorubb korszak áldozata, melynek kör­zetét láncz, vérpad, füstölgő romok és üldöző fegyverek képe­zik. Neki a szabadság mindene volt; s midőn elvesztő ezt, el­veszte vele mindenét, el még elméje világosságát is. Az ujépü- leti börtönből egyenesen a tébolydába lépett. Mily gyász ! azon szép családéleti' napok után, melyet a rédei falusi csendben jó nője, (e most már az irodalomban is is­mert nő,) kis gagyogó gyermekei, jó barátok és tisztelők köré­ben tölte ! A vihar őt meleg fészekből ragadta ki, és szárnyait oly korán megtörte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom