Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
3311 Athenaeom. 3312 martynál stb. három-négy lapot is elfoglalnak. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy itt sem kerülte el az iránytalansá- got. Valóban szemsértő például látni, hogy mig egy Gáspár Imré-nek jövendő terveit is közli velünk, addig — Gyulai Pál is majdnem ugyanannyi téren mutat- tatik be! Határozottan legsikerültebbek azon költemények, melyek nem magyar tár- gyuak, hanem kozmopolitikusabb szint öltenek, a agy világtörténeti háttérrel bi- rók ; továbbá a leiró s elbeszélő költemények. így például Lévai szép verse, az Engesztelödés, Vörösmarty Hontalan-ja, másrészt Garay Obsitos-a, Szálkái Olmos botok cimü szatírája igen szerencsés kézzel advák vissza, migjpéldául Petőfi rövid népdalai, továbbá Tompáéi kegyetlenül el torzítva, mely hiba alól azonbon eddig- elé a fordító egy elődje sem menekülhetett. Sok szó férne még a költeményeknek nem mindig tapintatos választásához; beszélnünk lehetne továbbá Steinacker eredeti, s dicséretére legyen mondva, kivéve az egy Magyaronianie-t, mindig hazafias költeményeiről, azonban rövid ismertetésünk máris túllépett a kiszabott terjedelmen. Utolsó szavunk is csak az, hogy a kérdéses művel Stein- acker ur nemzetünknek félreismerhetetlen szolgálatot tett a németek előtt, hogy belőle mindenütt egy igazán érző magyar eredetű költő, s nemcsak fordító látszik ki, s hogy bár mentül több fogyasztója akadna a jeles munkának, már csak azért is, mert a derék, lelkipásztor- ságában megőszült szerző önzetlenül átengedte müve tiszta jövedelmének felét a tavalyi járvány szerencsétlen magyar áldozatai hátramaradott árváinak. Palóczy Lipót. PROUDHON MINT ESZTÉTIKUS. M ost, midőn Proudhon levelei* oly nagy zajt ütöttek és oly sokféle ma* Lásd az Athenaeum f. évi 50-ik számát. gyarázatra adtak alkalmat, nem lesz talán érdektelen a lángeszű kommuistá- nak egy esztétikai művéről** emlékezni meg pár szóval, csak úgy figyelmeztetésül. Már magában véve az a körülmény, hogy egy sok viszontagságon keresztül ment s végre is nemzetgazdasági tanulmányokba belemélyedt ember, a fennálló társadalmi rend és politikai élet szenvedélyes ostorozója, a radikalizmus és a destruktiv irány egyik leghevesebb szószólója — a művészet alapkérdéseivel, céljával, hivatásával foglalkozik: képes legalább a kíváncsiságot fölidézni. De mondjuk ki jóelőre: a könyv többre is érdemes. Sőt a ki fáradságot vesz magának áttanulmányozni azt: a paradoxonok, egyoldalú felfogás mellett erőteljes eszméket, nagy gondolatokat talál. Az iró álláspontját nem fogja magáénak vallani, vezérelveit hol vakmerőknek, hol képteleneknek, támadásait éleseknek, kíméletleneknek fogja találni; de minden lapon meggyőződik arról, hogy egy nagy eszű emberrel van dolga, kit ha el is ragad féktelen szenvedélye, a szellem fegyvereivel küzd, mindig az emberiség érdekeit, követelményeit tartva szem előtt. Azon kezdi, hogy a jelen művészete konfuz és irracionális, legyen az klasszikus vagy romantikus irány. Mért festi David Leonidast a termopilei szorosnál ? Mért nem választott inkább a 1792-ki hősök közül? Azért, mert klasszikus. Delacroix pedig folyton folyvást egyéni benyomásaival áll elő. »Mais artisteriad á Proudhon — je me soucie fort peu de vos impressions personnelies.« Nem kell nekünk se klasszikus, se romantikus — éppen mert mind igaz az, a mit a romantikusok a klasszikusoknak s viszont ezek amazoknak hánynak szemökre. Proudhon szerint Ingres, David) Rude, Horace Yernet nem valódi művészek, hanem igen Rosa Bonheur, Raus- seau, Mariihat és mindenek felett Courbet. Ez utóbbi, Rembrandt — a festészet ** Du principe de Vart et sa destination sociale. Első kiadása 1865-ben Garnier testvéreknél jelent meg.
