Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

I

Honvédek dicsdala.

(Honvédapoteosis. Szavalta a szerző, Pesten a sept. 11-én tartott költői estélyen.)

Mi a honvéd? — kérdezd meg a Virágot,

Vagy az egész világot :

S azt feleli, hogy még oly hőst, olyan vitézt, A csatában oly lobogó lelkesedést Nem látott.

A szép virág koszorúba Neki nyil;

Hej de szinte neki nyil A honlányok szive édes dicsgyönyörül, —

S hire százszor sebesebben rohan, röpül Mint a nyil.

Mi a honvéd ? — kérdezd meg a Porszemet,

Bérczet, mezőt, mely felett

Vére omlott nem csak édes hazájáért, —

— De ellenségének a szabadságáért Vérezett.

. ... Ez a honvéd. Azért verte Ellenét :

Amért önmagának vét.

Jelszava volt : hogyha nem kell a szabadság! S a szabadság által dicső, nagy boldogság! Halj meg hát!!

S rohant mint a nemes, bátor Oroszlán, —

Sebe nyiló rózsa tán.

Azt mondta ha sebet kapott, szilaj kedvvel,

S még előbbre rohant a hős kis sereggel : Mint villám.