Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 13-as doboz

Petőfi és a külföld.

Irta: Boldog Balázs.

Minél inkább kinőttem a gyermeksorból, annál jobban átéreztem annak igazát, amit a naiv ifjú szív öntudatlanul sejtett, hogy Petőfi annyira Isten kegyelméből való igazi költő, hogy nem is tarthatjuk csupán a magunkénak. Az egész müveit világ közkincsö 6. 1 '

S midőn a sors külföldre vitt, midőn saját Szemeimmel győződtem meg, az ottani külföldieskedés oktalankodásáról, midőn összehasonlitottam a külföld közállapotait a hazaiakkal, midőn tanulmányozni kezdtem íróikat, művészeiket: magyar szivem egész melegével állapítottam meg az igazságot: van • ok nagy emberük, de nincs Petőfijük! Se ä németeknek, se az olaszoknak, se a francziák- nak, se az oroszoknak. Heine, Carducei, Müsset és Lermontov együttvéve se ér föl Petőfivel! Az érzéseknek az a gazdagsága, a képleteknek sokasága, a formák változatossága, az eszmék fenkölt- sége, a prófétai ihlet magassága, a nemzeti érzés büszkesége és mindezek felett a nyelv egyszerű szépsége csupán Petőfiben egyesült olyan hatalmas mértékben. Repesett a szivem az örömtől, ha társaságban Petőfiről beszéltem, ha csodás alkotásait ismertethettem. Érdeklődve hallgatták mindenütt, de hosszabb beszélgetés e tárgyról sohasem fejlődött ki. A tavasz3zal egy Garibaldi- ünnepélyen vettem részt. A hivatalos ünnepély lefolyása után még együtt maradt a társaság. Egyetemi tanárok, orvosok, ügyvédek, katonatisztek, szóra! a legműveltebb középosztály képviselői. A magyar-olasz testvériségről volt sző, a magyar lé- giónáriusokról, Klapkáról, Tőrről és a nagy kormányzóról, Kossuthról. A társaság minden tagja ismerte e neveket, s én udvariasságból elszavaltam Petőfi «Olaszország» czimü versének refrainjét:

A te dicső szent katonáid ők, j "| Segitsd őket, szabadság istene!1