Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
A pesti kaszinó, melynek lépteit az egész haza figyelemmel kiséri, közel háromszáz forintot mutat fel, mi csekély idő alatt szép ered- mény. — Az „Europa“ termeiben tartott „test- vérülési“ Ünnepélyen Vasvári Lipót ur majd hatszáz frtot szedett össze e czélia; — pár nap múlva pedig ezer írttal kecsegtet. Én minden, hozzám bejött ösz- szeget nyilvános számadás mellett, a pesti takarék-pénztárba teszek le. Sokat tűnődtem a felett: ne adjam-e át az ügyet valamely hazai testület, például az Akadémia, vagy a Kisfaludy-társaság kezébe ? Van-é egyáltalán jogom ezt az ügyet, mely nevem alatt indult meg, másra, teherként átruházni? Hogy megy gyorsabban: igy-e, vagy amúgy ? Nmcsen-e az Akadémia és a Kisfaludy-társaság eddig is már olyan gyűjtésekkel elhalmozva, melyek bokros gondjait ezáltal csak bonyolítanák ? Végre is, mi ez a kérdés, egyszerűen felállítva? Több-e, abi zalom testületben, és kevesebb a felelősség egyes embernél, kinek legfőbb vagyona jó hírneve, melyet szűzen megőrizni, nemzete dicsőségére hasznosítani, életének egyetlen feladata! — Aztán őszintén megvallom, hogy én azt a sokszoros kitüntetést, azt a lelkesedést, — szerénységgel mondhatom — hazafias rajongást, melylyel a haza szivem választottját: hegedűmet elhalmozta, hogy én mindezt nemesebben meghálálhatni nem gondolom, mint ha hazámfiai azon megnyugtató gondolatot engedik élvezhetnem, hogy egyik szelkm-roko- uomnak emléke az én indítványom és lelki- ismeretes buzgalmam utján jött létre. Engedjék nekem ezt a dicsőséget, melylyel önök csak gazdagabbak lesznek, de mely nélkül az én művészi hajlandóságom és határtalan tiszteletem Petőfi iránt, szegény maradna. Ezt a bizalmat nem is egyedül magamnak igénylem , de igénylem a szaktudomány, művészet, szépmíítan és közélet azon férfiai- nak, kikkel, mint sérthetlen övvel, magamat körülövedzem. Ezek nemes Ízlése, gondos belátása, elismert szakértelme kezeskedik arról a nemzetnek,hogy azon lelkes aláírók és ivtar- tók, kiknek pergamenre jegyzett nevei a szobor talapzatában örök időkre letétetuek, nem találják tehernek azt a „pyramist“, melyről a