Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
volt hátra; a midőn egy estve azzal toppan be Várady lakótársához: hogy harminc forintja van nála letéve. Szép története vírn e harminc forintnak! E hét lefolyta alatt sok kiadó ajtaján bekopogtatott a jó Vörösmarty, a nélkül hogy az ifjú költő verseinek keresztapát talált volna köztük. Végre eredeti eszméje támadt ; hisz a „nemzeti kör“ ügy is tudósok tanyája, adja ki e verseket a nemzeti kör! A jó költő-vezér csak önmagáról tudott ítélni. Váradyval s több irodalompártoló ügyvéddel, orvossal összebeszélve elöterjesz- té ez óhajtását. E vakmerő indítványra felröífent a nemzeti kör minden toll-és versfaragó tagja, rátámadtak a jó urra: „mi dolog ez: - k ü 11 ö-d a j k á k v a g y u n k é mi? versirók kisdedovója akar a nemzeti kör lenni? kapaszkodjék kiki maga, minket sem segített senki!“ A poéták, írástudók immár megbuktatták volna a jó Vörös- martyt és nehány ügyvédet, a ki Váradyval az indítványt pártolá; ha ekkor elő nem állt volna egy emberséges derék szabómester, s azt nem mondá, hogy ö megbízik abban, miként Vörösmarty ro- szat nem ajánlhatott, s ha más nem akad, ö egyedül egymaga viseli a nyomtatási költségeket, még harminc forintot előlegez is a költőnek, hogy élhessen egy ideig. Azt a derék kézművest nevezik Tóth Gáspárnak. Aki Petőfit szerette, méltán megsüvegelheti öt, mert ö volt a költőnek első és egyetlen mccaenása.
