Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

•j-APestiNapló — úgy látszik — mióta a krimi háborúnak, Páris békeértekezletei véget vetettek, a toliharcba szerelmesedett. Most egyszerre két koncon rágódik. Egyik az Egres- sy ügy, másik a már halálra csépelt Szerdahelyi bohózata. A Pesti Napló hadakozó kardja mint tudjuk — ss úr. (Mellesleg legyen megjegyezve, hiba volt a Pesti Naplótól, hogy — ha már épen hadakozni akar nem valami szilárd acél kardot választott, minek legalább meg van az \ a tulajdonsága, hogy egyre szikrázik, és nem I hajlik jobbra balra.) — ss úr most Salamont1 támadja meg a lapunkban kijött cikkéért. Hanem ezúttal — ss úr is oroszlánbörbe öltözik, mint hetek előtt ugyan e lap újdondásza. Úgy látszik ez már divat a Napló dii minorum gen- tiumánál, kik ha tekintélyt akarnak szerezni, fölhúzzák a Pesti Naplói firma herkules-csizmá- ját, melyet aztán a nagyérdemű szerkesztő philosophusi nyugalommal tűr, gondolván, hogy I úgy is minden „v a n i t a t u m v a n i t á s.* Salamon mint mindig, úgy most is megfog tudni felelni magáért, s igy fölösleges volna cáfolni -- ss úr szavait, mi csak azon csodálkozunk most egy nagyot, hogy egy ember mint vádolhat oly liibákkal mást, melyek legnagyobbikáért ép maga áll jelenleg a közönség itélöszéke előtt. Értjük a ráfogási vádat. Salamon, ha ro- szúl értett valamit — ss úr álliiásaiból, annak egyedül az az oka lehet, mert — ss úr sokszor nem fejezi ki magát elég tisztán, s a fogalmak és elvek körül gyakran zavarban van (Ezt Gyulainak elégszer sikerült kimutatni, s igy i újabb bizonyitgatása nem szükséges.) Ráfogás- nak pedig eddig még az oly vakmerő, ügyetlen | állítást nevezték, melynek sem alapja, sem ka- 1 lapja; példaúl midőn — ss úr ráfogja Egres- syre, hogy Petőfi s Aranynak hozzá irt verseit, ö maga kiddé föl a Magyar Sajtó tárcájába.