Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz
egyszerre két bűnnel született az irodalmi téren. Egyik bűne az irgalmatlan rósz verselés, a másik a még irgalmatlanabb szellemtől vaj ság. Elsőért nem szóltunk volna, mert olvasunk mi ennél még roszabb verseket is (természetes kéziratokban), hanem az utosó bűnt nem hagyhatjuk emlitlenül, miután az egyik legnagyobb költőnk Petőfin , példátlan vakmerőséggel követtetett el. E verselő nevét kiméletböl elhallgatjuk. Egy „Vén muzsikus cimií vers jelent meg tőle az Erdélyi múzeumban. Valóban múzeumba való természeti ritkaság, de nem a vers, hanem a ki gyártotta. Mert vagy azon hitben van, hogy költeményével széles Magyar- és Erdély- országot bolonddá teszi, vagy azon meggyőződésben él, hogy az irodalmi kommunizmuskorszakát kezdjük, midőn a kinek semmije sincs, i vehet azéból, a kinek sok van. Az egész vers nem egyéb, mint ügyetlen transcriptiója Petőfi egy magasztosan szép költeményének. E költemény cime „Rózsavölgyi halálára.“ A hogy eszünkbe jut, idézünk belőle egy pár sort. Vén muzsikus, mit vétettem te neked. Hogy mindig csak szomoritasz engemet, Keserű volt, mikor szólt a hegedűd, Hejh nem szól már, s a nekem még keserűbb Petőfi igy kezdi. Az utánzó szinte ily formákat mond: Vén muzsikus miért vagy oly szomorú? Mit vétett, hogy elvetetted nyirettyűd ? Hej nem szól már vén barátom hegedűd, Neked is fáj ; de nekem még keserűbb. Petőfi igy végzi elegikai dalát — — — hajlékára mutatott, Mi van benne? hegedű és koldúsbot. Az utánzó költeménye, az az szerzeménye (alföldi értelemben) pedig igy végződik. Nagy búsan a> szegeletre mutatott, S a szegletben ugyan mi volt? — koldúsbot!
