Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

Mindez azonban teljességgel nem új és nem meglepő dolog, mivel már a lapokban többször említve volt.

Hanem a mi minket az első napok egyik reggelén valóban meglepett, az egy egyszerű „kékbeli“ ember volt, (fájdalom már ötven év felé jár!) ki kezében nagy iratcsomaggal lépett reggeliző asztalunkhoz.

— Uraim! ha szívesek volnának ez írásokat átnézni, — monda egész bátorsággal.

— Micsoda írások ? kérdénk.

— Saját verseim.

Egyik ember mosolygott, másik nevetett, harmadik elfordult, mert hiába a versírást mostanában a hívatlanok légiója nem a legjobb hírbe hozá; s midőn némely lap egyre másra oly élvezhetlen költeményeket közöl, mit várhatónk ez embertől, ki — mint ruhája és arca mutatja, — a szegény földmives osztály egyik képzetlen tagja lehet ?

Volt azonban asztalunknál egy szép és j érdekes hölgy, ki elkéré e verseket. Mivel j épen egy nő kérte át, könnyen a kíváncsiság gyanújába jöhet, de nevét említve, mindenki elfogja hinni, hogy ezt pusztán a költészet iránti érdekeltségből tévé.

Munkácsy Flóra —a kedves színművésznő, — azonnal lapozni kezdé a csinosan leirt költeményeket, s nehány perc múlva figyelmezteté a társaságot, hogy e müvekben sok szép gondolatra talált.

Ily bájos pártfogó után, a versek csakhamar kézről kézre jártak, s mindenki meggyőződött, hogy Szöllösi Mihály uram ö kigyelme (szepesdi hegybíró) oly egészséges észjárású pór ember, a ki jó tulajdonságaiból ugyancsak sokat adhatna kölcsön egy némely mai világi versirónak, kik a Parnasszus felé epekednek.