Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

irónnal egy térdeire fektetett lapra irt reszkető kézzel, mindaddig, mig ereje el nem hagyá, vagy fájdalmainak újabb rohamai félbe nem szakiták. Mily ellentét, mily változás, mily gúnya a sorsnak ! A költő, ki egykor rózsákon pihenve, mig mellette a szerelem istennője ült, teli élet­kedv- és erővel irá verseit, most a betegség ke­mény ágyán, reszkető kézzel ir, s félig bezá­rult szemeivel hasztalan keresi maga körül a hűtlen, a kegyetlen istennőt! De e nyolc évi súlyos szenvedése alatt oly erkölcsi erőt tüntetett elő a beteg költő, mit egészséges korában senki sem tett volna föl róla. Sorsát oly stoicizmussal tűrte, mi bár­mely görög bölcshöz méltó lehete. Lelki ereje legkevésbé sem tört meg, s költészetének fája szebb virágokat hajtott, mint valaha. Menyi jellemző adomát jegyeztek föl be­tegsége alatti számos látogatói, derült kedé­lye, metsző humora, költői elragadtatása, lel­kének örök ifjúsága, s megtörhetlensége felöl! A beteg német, Paris egyik nevezetessége volt ez idő alatt. Most már a beteg költő megszűnt Paris nevezetessége lenni — ő nincs többé, csak di­csősége s müvei maradtak föl: müvei melyek elegendők arra, hogy Heine mindig a világ nevezetessége legyen. Berec Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom