Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

1 ágnak, hogy a szépség törvényeit ily merészen megtámad», tetszett az előítéletek lábbal ta- podása, s hogy azoknak az alkalmatlan ideáloknak valahára már már megfordított részét, a rút árnyoldalakat is megpillauthaták. Mily sokáig birta a közönség tetszését az idylli élet, mi Voss Luizájában s más ily idylli képekben nyilatkozott! — Heine „paplaka“ azt tiinteté föl: hogy ez idylli elemnek is vannak, még pedig igen sötét árnyoldalai! De ily képek nem fejezik még ki a valódi helyzet átalakítását, hanem csak a megváltozott költői hangúlatot,“

Heine iróniája kevés kegyelmet talál Ítészünk előtt. „Alig ringatjuk magunkat — mond tovább — egy édesen elvérzö szív fölötti költői álmainkba, s váratlanul a priapusi költészet szemetjébe süppedünk be. Ha Heinenak oly pillanatai jőnek, melyek félelem s elragadtatással határosak , mindjárt megsemmisíti azokat az irónia azon nemével, mely az alig megszületettet rögtön saját elemeire oszlatja föl. 0 csak azért hisz és szeret, hogy aztán hitét és szeretetét egyiránt kigúnyolja. Egy csúf költeményében a szerelmet csillaghoz hasonlítja, mely az égből egy szemét dombra hullt alá s melyben most a sertések rágódnak. — De e vad ötletnek sötét hangulata, nem az ö természetes, nem saját, csak fölvett csak negélyzett hangulata.

Dalgyűjteményeiben leginkább apró szerelmi bajok s terraészetfestéssel foglalkozik, de minden gyűjteményében vannak aztán magas, költői stylben tartott festmények is, mint például a „kewlári búcsú“ a „Tannhäuser“ „Mette asszony“ „Hastingsi csatatér“ sat.

Mig Uhlandnál a dalok bája a hangulat egységében s a kedély bensöségében rejlik,— Heinenál a szenvedély dallamos hullámcsa- pasában fekszik az, mely a lelket ellenállhat- lan ragadja magával.

Midőn Heine elveti a könyező Picrot álarcát s mint vidor Harlekin iép elénk, csak akkor érzi magát teljes erejében; mily veleszületett gyönyört talál e fölfordúlt világban maga körül! Ott nincs rögeszmék által korlátozva — s szilaj kedvvel játszik éggel és pokollal egyiránt.

Ez értelemben tartjuk mi „Atta Troll“-t legszebb költeményének, mert legszabadabb.

Nem egy költeményében találunk igaz és valóban mély érzés nyomaira, hitének jelen-