Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

HEINE.

(Költői jellemrajz.)

A tizenkilencedik század a többek közt két, kedves ajánló levelet hozott magával, — két kitűnő költői tehetséget: Heinét és Vörös- martyt vezetvén be az életbe.

Mindketten 1609-ban születtek.

Heine születési évét, életirói közt többen ugyan 1799-re teszik, de maga Heine nemi egyszer nyilatkoztaik barátai előtt, szokott elmésségével: hogy ő egyike a század legelső férfiainak, a menyiben I8u0-ik év január elsején született.

Atyja düsseldorfi izraelita, anyja keresztény s német bárónő volt. Neveltetését a német egyetemekben kapta s Göttingában jogtudor- sággal végzé. Ezután fölváltva élt Hamburgban, Berlinben, Münchenben, mig 1830-ban Parisba tévé át lakását, hol majdnem egy évtizedig tartó súlyos betegeskedés után 1856 február 18-án meg is halt.

Megemlitendö még, hogy állitólag 1S23- ben a keresztény hitre tért át.

Enyi midössze is, mit Heiue polgári életéről egyszerűen feljegyezhetünk, mig költői pályafutásáról, műveiről, köteteket lehetne összeírnunk.

Heine egyike volt azon kevés költői egyéniségeknek , kik megjelenésükkel kisebb nagyobb mértékben megszokták rázni maguk körül az erkölcsi világot s eltünésökkel mély nyomokat hagynak maguk után.

Heine majdnem egy félszázadig foglal- koztatá magával a világot s eleget élt arra nézve hogy szellemi életének meglepő jelenségeit kitárja a világ előtt.

Heine nincs többé; a „szegény beteg német“ ott nyugszik Párisban a montmartrei temetőben , ellenei most már nem tarthatnak tőle; a sir melyben most nyugszik, nem oly beszédes mint „madrác sírja“ volt, melybe majd tiz évig volt temetkezve.

De élnek müvei, él hatása, s ha nem beszélnétek s Ítélnétek is felőle emberségesebben mint mig élt, vagy elhallgatnátok a mi számtalan tisztelőinek szivében él, — ez mind nem fog azért homályt vetni az ő költői dicsőségére, mert hisz — a költő halála, apothe- ozisának kezdete!

/