Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

A szürke márvány táblán e felirat olvasható: i „Itt tölté gyermek éveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének, tisztelői. 1861.“

Ezntán Szász Károly mondá el szép alkalmi költeményét, melyet ezennel közlünk. A zajos éljenzés elhangozta után Reményi Ede olvasta el a tábla és a szobor történetét, melyek alapításnak eszméje tőle került, és, mint tudva van, a szoborra begyült 15,000 irtot is legnagyobb részben ő gytijté.

Majd a dalárda Petőfi „Itt születtem...“ költeményét éneklé P i n t é r, a helybeli karmester szerzeménye szerint, s aztán Szabados János a „Szegedi Híradó“ szerkesztője mondott szép alkalmi költeményt, melynek vég- ! sorait ide igtatjuk:

............e hon határa

S

zűk bezárni az ő nagy nevét,

Fölemelte öt a hir karjára,

Mint az anya kedvencz gyermekét.

Dalát hallja róna, hegy, völgy, tenger,

S a vén idő hozzá nyúlni nem mer,

, Nem tépi le a hírnek karjáról,

Hisz maga is megifjult dalától.

Végül Losonczy László szavalta el költeményét Petőfi szelleméhez, midőu ennek költeményeit az akadémia a 200 aranyos nagy jutalomban részes té.

Ezzel a dalárda Kölcsey hymnusát éneklé k a rö bid de szép ünnepélynek vége lett.

Délután 3 órakor ebéd a városháza nagy termében, mely alkalommal a pohár-köszöntések hosszú sorát Endre Mihálya város főbírája a királyra és a bájos királynéra nyitotta meg, Továbbá Per ez el Petőfiben a nép s névsze- rint a közhonvéd költőjét, dicsőitöjét, lelkesítőjét emelé ki; a közhonvédét, kit a történelem, alig említ, mig az néha áruló vezérek alatt is kivívta azon dicsőséget, melyből a szenvedő haza táplálkozott, s mely nélkül a mostani kiegyezés sem jött volna létre; — aztán e város derék népét, mi t őrét és támaszát a szabadságnak 1848-ban , élteté. Szász Károly Petőfi élökortársait a három legnagyobb magyar költőt : Aranyt, Jókait és Tompát éltette. Gyulai Pál Félegyház polgárainak az akadémia nevében üdvözletei hozott, és koszorút Petőfi emlékére, kiről az akadémia méltán elmondhatja, mint Moliéreröl a íranczia : az ő dicsőségéből semmi sem hiányzott, de ő hiányzik a mienkből.

Estve színházi előadás következett, melyen Keserü-Bérczy-Ilon asszony „Petőfi emlékezete“ czimü alkalomszerű darabját adták