Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 12-es doboz

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely A valódi honfiút mutatja.

De ti gyáva s önző szivek vagytok, Tettre gyávák s önzők áldozatra. Hiszem én, hogy, mint a fák tavaszszal, Megifjodnak a vén nemzetek,

De ti, hernyók, uj lombot nem adtok, Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a Népszerűség őket paizsára,

Az elámult sokaság, miképpen Megváltóit, karjaiba zárja. Megváltók? ők a hon eladói, Elveszünk ez orditók miatt , . . Rólok tudja ellenünk, hogy félünk, Mert a félénk eb mindig ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez, Mely kiséri őket ujjongatva,

És ha egykor közibök vetődöm,

Nem egyébért lépek e csapatba, Csak azért, hogy tölforditsam majd ez Ál nagyok győzelmi szekerét,

S haragomnak ostorával vágjam Arczaikra a bitó jelét!

Petőfi szelleme! Általános választói jog! Lépj közéjük és vágjad arcaikra haragod ostorával a bitó jelét.