Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
X Petőfl Sándor levele. Ferenczy Sándor érdekes visszaemlékezéseiben, melyek összegyűjtött müvei harmadik kötetében láttak napvilágot, közli Petőfinek egy kiadatlan levelét a szabadságharc viharos napjaiból. A levél, mely Szatmármegye alispánjához van intézve, igy hangzik: Tisztelt alispán ur! Nagybányáról jövök. A székelyföldre szándékoztam utazni némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kővárvidékén az utazás bizonyos veszedelem minden kaputos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezdték meg, hogy a kővárvidéki kasszát, mintegy 18.000 pengőt, elrabolták. Tegnap már egy helyen gyújtani kezdtek; Teleki Sándort, a kővárvidéki főispánt és Miháli kormány- biztost elfogták s csel által sikerült elillanniok s midőn kocsira ugortak és vágtatni kezdtek, egy vasvillát hajítottak utánuk és két puskát sütöttek el rájok: szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és/ a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki úrral, kik szinte megszöktek hazulról, mert életük nem biztos többé. Tisztelt alispán ur! A veszedelem nagy, néhány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden kitelhető lépést megtegyen ön, mi a veszedelem megszüntetésére szolgál. Véleményem szerint nem lesz elegendő az a néhányszáz nemzetőr, kik már útban vannak; hirdessen ön általános népfölkelést e megyében s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a hely színére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni s önt a haza köszöneté s a fenyegetett vidékek hálája követendi. Én legszentebb hazafiui kötelességemnek tartom itt maradni s az önök zászlója alatt harcolni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel! Tisztelő polgártársa: Petőfi Sándor. Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai: E levél eredetijét én Írtam és küldtem Ötvös Mihály uihoz. A haza nevében fölszólítok mindenkit, ki e levelemet olvassa és hallja, hogy e bennirottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse ama szent kötelességet, melyet, ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva, bitang, ki nem érdemli a magyar nevet. Föl, föl magyarok a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre! még van mit védelmeznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl! föl! Petőfi Sándor m. k.
