Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

„Opi Bet vader!and roept u Magyaer;

Nn of nooit is voor u de ure daar,

Of gij vrij, Lan wel az slaaf wilt leven,

Op die vraag moet gij thans antwoord geven. —■ Hu bij der Hongaren God Zweren wij,

Zweren: dat geen onzer ooit Slaaf meer zij.“

Azután egyebek között: Egy gondolat bánt engemet, Síkos az ut, halad a szán, Temetésre szól az ének, Mi haszna, hogy a csoroszlya, Esik eső, csókeső esik, A Dunához, A történeteket la- pozám, Mi az élet? Magyar vagyok, Emlékezet, Az őrült, Szeptember végén, Okototája, Ha férfi vagy, légy férfi. ..

Hivebb, lelkesebb, jobbakaratu képe nincs Petőfinek egy idegen irodalomban sem, mint a hollandban Wallis tanulmányában. Teljesebb fordítás akárhány például a németben.

Végsorait a következőkben adom vissza.

Valóban, Petőfi a magyar költészet igazi megtestesülése. A műveletlen és a müveit osztály egyaránt élvezi és énekeli, monda keletkezett neve körül, legendárius hős lett, valóságos földöntúli bübáj veszi körül. Mintha felsőbb világból szállt volna alá és rövid ideig a halandók között tartózkodott volna. Holttetemét senki sem látta; a fantázia teljesen birtokába vette a költőt, a ki népe képzeletében mint virágzó ifjú él tovább. Emléke ott áll a hatalmas Duna partján, ugyszólvá mint népének géniusza s azt fölemelt kezével arra intve, hogy mindig magasabbra törjön.

A'xn erf. ■