Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

f—) Carűncci emlékesete. A Kisfaludy-Tár- sasáq tegnap délután ülést tartott az Abadémiáu Beöthy Zsolt elnöklésével. Az ülésen lladó Antal költői lendületű beszédben emlékezett meg Carducci-ról, az elhunyt nagy olasz költőről.

Carducci — mondotta többek közt — költőnek, tudósnak, embernek egyformán nagy s az ötvenes évek derekától fogva élő szózata volt az olasz nemzet lelkének. Garibaldi és Cavour mellett ott kellett állania ■a költőnek is, hogy valóra váljon a nagy jelszó : Koma o morte ! Róma vagy a halál. Carducci éneke volt az a hadi kürt, mely legállhatatosabban ismételte : Elnyomottak s etnyomók közt-------Sóba béke,

e

gyre harcz ! — Ez volt Carducci költészete első időszakában. 1870. után, mikor az egységes Olaszország megvalósult, ritkán szólal meg lantján politikai ének, do annál jobban hatalmába ejti a hellón világ derűje és harmóniája s lassankint kiformálódik költészetében az az uj klasszikus irány, mely a petyhüdt ro- manticzizmussal szemben az élet örömét és a Szép kultuszát hirdette. Az egykor viharos forradalmi költő, a szatirikus, megtalálta az utat a ho- rácziusi derühöz, de bár hangja változott, mindig az emberiség legszebb ideáljait szolgálta.

Mint stilmüvész, a prózában is egyike volt a legnagyobbaknak. Azokban a szónoklatokban, molyokét a nemzet ünnepein ö vele tartattak, a klasszikus tökély olyan fokára birt emelkedni, melyen a világirodalomban kevesen állottak mellette, alig valaki fölötte. Garibaldiról mondott gyászbeszéde csak egy béroszi léleknek ős egy formai zseninek olyan összeforradá- sából sarjadhatott, aminövel a végzet századok során ha egyszer áld meg egy nemzetet. Ilyen gyfiszbeszéd illetné ót magát is első sorban a magyar népnél, molyét borús idők közös vágyai és közös tusái és az- , után a közös Olmütz és a közös Kufstein fűzött Itáliához; a magyar népnél, melyet egyik legszebb versében ő is aposztrófált, hogy ragadja kezébe a Korvinok lándzsáját. Megilletné azért is, mert éppen abba a legszebb szónoklatába, melyet Garibaldinak szentelt, teleszőtte BDnak a mi Tyrteu- sunknak is a dicsőségét, akinek lelko az ő lolkóvel rokon volt, de aki nem érhette meg az 6 patriárka- korát, mert időnek előtte, sangue firmavit fedem, vérével pecsételte meg hitét. Ha igaz volna Dante víziója, hogy a túlvilágban egy helyre kerülnek a Poé- zis fölkentjei, Petőfi Sándor bizonynyal az elsőkközött lett volna, aki a közéjük érkező uj jövevényt keblére öleli és Carducci megköszönte volna neki, amit ő dalolt Itáliáról : Segítsd ökot, szabadság Istene 1 emez meg azt a sort idézte volna az olasz költő emlékébe, melyben testvérekül egymás mellé sorakoztatta vértanúinkat : Aradnak és Mantuának sírjait, Di Arad, di Mantova le tömbe 1 A géniusz iránti hódolattal és a testvériség nevében küldöm, el gyászunk szavait a bolognai temetőbe.

VAradi Antal mutatta be még’ „A kortinn mögött“ czimü, kitűnő humorral megirt rajzát, majd Kozma Andor Thaly Lóránt vendég négy sikerült költeményét olvasta löl. Utolsónak Négyessy László olvasta föl Berki Miklós vendégnek Bru- netiére-ről irt alapos tanulmányát.