Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
XX iXU |~/v iC'UUJiiCVíOuaU ma UOUlt uuu m.iw nug nap volt s miként az utcán, a folyosón is dcr- mesztően rideg szél süvített — odabenn főleg Polónyi igazságügyminiszter felé. többször meglátogattam s a látogatás vége rendesen hosszabb séta lett. Egy alkalommal a városnak a vasút melletti részeit bolyongtuk be, ködös, sáros, csatakos időben. Hiador,t az idő nem zavarta, én meg hűséges hallgatója voltam. Beszélt kedves tárgyairól: a házáról, a költészetről, a művészetről, Parisról, Beranger- ről. Majd magára térve, egy folyton meg-meg- ujuló gondolatot varriált: hogy üldözik és pedig üldözik az irók, a politikusok és az egyháziak. Hiador ekkor protestáns volt. Én hiába próbáltam meggyőzni az ellenkezőről, hiába mondtam, hogy az állítólagos üldözésre njncsen ok és célja sem volna; törekvésem nem sikerült. S azt,hiszem, hogy Hiador ebben a téves tndatban balt meg, kivéve, hogy az egyházzal élete utolsó pillanatában megbékült. De ha minden téren csalódnia kellett is, volt egy kör, melyben nem csalódott. Ifjú emberekből állott az, kik a költő oktatásait, nevelő igéit és lelkesedését fogékony szívvel és résztvevő képzelettel fogadták. Tanütványai voltak, a kik rajoigással szerették, mert érezték, hogy az álmai közt élő költőt csak ők és egyedül csak ők értik, a kik nem az álmok értékét nézik, hanem magukért a költői álmokért lelkesednek. Hiadornak csalódásai közt legtöbb örömet tanítványainak ragaszkodása nyújtott, kik ma is hálás szívvel gondolnak rá, arra a Iliadorra, a ki bennök az irodalom szeretőiét föl tudta kelteni és meg tudta gvökereztetni. Mint költőnek az Ítélete abban van, hogy bár vannak csinos dalai, a nemzet köztudatába egyetlen darabja se ment át, azonban mint embernek az emlékezete sokaknak a szivében él ma is, mindenki, hogy AndrAssu Óvnia gróf magára nézve sértőnek találta Polónyi ama tegnapi kijelentését. hogy a Schönberger bárónénak irt levél elküldéséről neki is tudomása volt és e miatt lemond. A bir első része igaz volt. A Budapesti Hírlap már tegnap kijelentette, hogy Andrássynak nem volt tudomása a Schönberger báiónénak irt levél elküldéséről és azt az állítást, mintha az 8 vagy a vezérbizoüság tudtával vágy beleegyezésével lévelezett volna azzal a höl"-~vel Polónyi, kompromittrilónaJc tartia magára nézve is, a vezérbizottságra nézve is. Ellenben nem volt Igaz az, mintha már lemondott volna. A beszélgetés azonban oly sokáig húzódott a miniszteri iszobában, hoev a sejtésnek tág tere nvilt és valóban, olv bizonytalan volt az emberek kedve, hogy nem lehetett tudni, bármely perc nem bozza-e meg a. legsiilyosahb lőréket: a kormány- válságot. esetleg a koalíció válságát. A bir azt is tudta, mit beszéltek AndráAsy és Wekérle, mielőtt, a belügyminiszteri szobába mentek. E szeriül Andrássv közölte volna a miniszterelnökkel. hogy ő a Polónyi-ügvben nyilatkozni kénytelen, mire Wekérle arra kérte, ho«*v haíaszsza el ezt a szándékát addig, a míg 8 Bécset megiárja, a hol ő felségénél kihallgatásra jelentkezik. — De akkor vidd magaddal a dém jsszió- mafc is — mondotta volna Andrássy, Ez ellenőrizhetetlen hir volt, a későbbi fejlemény körülbelül meg is cáfolta, de egy ideig nagyon komolyan vették. Az egész folyosó Andrássy lemondásáról beszélt. Feltűnő volt az is, bogy az Andrássv-családnak csaknem valamennyi tagja a Házban volt a némelyik — igv Patthvánv Lajos gróf — a miniszteri folvosón várta a hosszadalmas tanácskozás végét. Maga Polónyi is izgatottnak látszott, sokat beszélgetett környezetével, de őt a tárcája tárgyalása a teremben lekötötte. Ezalatt Polónvinak hírül vitték, hogy ba nem siet, letárgyalják a l' Itségvetósét. Polónyi erre kisetett a miniszterelnöki szobából s mikor a folyosón végig ment, jókedvűen mosolyogva kiáltotta oda barátainak: — Nincs semmi baj! A teremben azonban baj volt annyiban, hogy mire belépett, már a honvédelmi költség- vetést tárgyalták. Nemsokára kezdték elhagyni a miniszter- elnöki szobát vendégei. Weícerle a büffóbe sietett ebédelni. Mikor Andrássv megjelent a folyosón, az újságírók ezt kérdezték tőle: — Vége a tanácskozásnak, kegyelmes urj •— Nem tanácskoztunk, csak beszélgettünk — felelt Andrássy. — Nehéz nap, kegyelmes ur, ngy-e? — Kellemetlen — felelt a gróf. Andrássy megcáfolta azt a hirt, mintha 8 lemondott volna. Megcáfolta ezt nemsokára Weícerle is, a kit az étkezőben Hoitsy Pál, Endrey Gyula é3 Csépán Géza társaságában megkért, nyilatkozzék a keringő hírekről, mert nagy a nyugtalanság. Weícerle ezt felelte: — Menj és nyugtasd meg a képviselőket, hogy bármely miniszter lemondásáról egyáltalán még beszélni sem lehet s a kormány kebelében a Polónyi-ügyről még folyik a tanácskozóé. Fölhatalmazlak, hogy ezt a folyosón kijelenthesd. Hoitsy erre közölte is a képviselőkkel Wekerle üzenetét. * Az ülés végén mindjobban felülkerekedett az a hir, hogy Polónyira nézve kedvezően alakult a válság. Beszélték, hogy reparálni fogja tegnapi nyilatkozatát és csakugyan nemsokára a Pol. Ért. ezt a félhivatalos helyreigazító kommünikét közölte:
