Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
— (Petőfi koponyája.) Török Aurél egyetemi tanár, a kit Bartók Lajos, a Petőfi-Társaság alel- nöke megkért, hogy utazzék BalázsfaZvára és vizsgálja meg a Petőfiének állított koponyát, ezt a levelet intézte e hónap 15-én Bartókhoz: Igen tisztelt Uram! A mai napon hozzám intézett becses soraira a következőkben válaszolok: Legutóbbi megbeszélésünk alkalmával már kijelentettem, hogy én Balázsfalvára le nem utazom, s ma szintén e kijelentésemhez ragaszkodom, mivel e rendkívüli felelősséggel járó nagy kérdés eldöntése oly elmulaszthatatlan körülményekkel kapcsolatos, melyek csakis itt, intézetemben állanak rendelkezésemre, a hol tehát minden szavamnak urát is tudom adni: — de a mely körülményeket Balázsíalván nélkülözök. Ha e mindenesetre nehéz és nagy horderejű kérdést igazán komolyan megoldani törekszünk, akkor hazafias lelkesedésünket és kíváncsiságunkat türtőztetve, meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy türelemmel bevárjuk a koponya felhozatalát ; ily gyors leutazás és hevenyészett megtekintés mellett eleve is ki lévén zárva annak lehetősége, hogy a vizsgálat valóban komoly és tudományos legyen. A főkérdés ez ügyben az: miféle koponyával van dolgunk; de semmi esetre sem szabad azt előre föltennünk, hogy a kérdéses koponya Petőfié. Első sorban meg kell tehát vizsgálni, vájjon a kérdéses koponya olyan-e, hogy az a csatatéren elesett egyén sebtében levágott feje lehet? Másodsorban : vájjon tényleg maceráit koponya-e, s mutatja-e az eljárás jellegző nyomait? Harmadszor: megfelel-e egy ezelőtt ötvenhárom évvel elhalt egyén, eltemetve soha sem volt, szobában őrzött koponyájának, s végre negyedszer: egyéni sajátságokat mutat-e, tudniillik: egy huszonöt-harminc év közötti férfi koponyája-e s fölismerheto-e rajta a balszemfog rendellenes volta. Mindeme vizsgálatok pedig csakis hasonló objektumokkal való gondos összehasonlítás utján ejthetők meg, tehát e célra fölszerelt intézetemben, de nem futólag a helyszínén. Ha az ügy megoldását komolyan óhajtjuk, a fentieket figyelmen kivül hagyni nem szabad, s nézetem szerint egyedül helyes megoldás az, hogy a miniszter ur ő nagyméltósága magán utón fölkéri az érseket a koponya fölküldésére; a ki a koponyát hivatalok pecsétjével lezárva a minisztériumba küldi be, hogy az azután hivatalos kiküldöttek jelenlétében szakszerűen megvizsgálható legyen. Ez az egyetlen mód, hogy e kérdés tiSztáztathassck s hogy oly véleményt adhassak, melyért a felelősséget elvállalom, s a mely minden további mende-mondának a lehetőségét eleve kizárja. Kitűnő tisztelettel dr. Török Aurél, Budapest, 1902 I. 15.
