Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

Három napig tartott Petőfi ünnepel tetőse a collegium falain belől, miután a diákok kedvenc korcsmájában megvolt az első dinom-dánom. Egyik estén a cantus ült össze és íendezett Petőfi tiszteletére ünnepélyt, amit különben csak elismert nagy tekintélyeknek szokott kijárni. Erre az estére több tanár, u. m. Molnár, a fizika tanára, Zsarnay, a theologia és aesthetika tanára és mások, saját termésű bort is küldtek és személyes megjelenésükkel is megtisztelték a fiatal költőt. Egyebek közt Beethoven szerzeménye Schiller szövegére „An die Freude“ Szenyay. fordításában lön énekelve. A tanárok esti 10 órakor távoztak, de őrszemekül otthagytak nehány öreg diákot, és pedig Xovék Jánost, a Lasztóczi Szemere Miklós gyermekeinek nevelőjét, (egykori szobatársamat) és másokat, hogy be ne rúgjanak a diákok és valami botrány ne legyen megint. Napközben egyes tanárok némely előadására -.volt kedv» Petőfinek elmenni kíváncsiságból. Elkísértem fehát Apáthy tanár termébe, gondolva, hogy zeneelméleti előadást hallunk majd, de nagy meglepetésünkre az országútokról1 beszélt:

— Mi a manó! — súgta nekem Petőfi — hisz ez technikai előadás, hát ilyen ellentétes tárgyakat ad elő egy és ugyanaz a tanár? ,

Én visszasugtam neki:

— Hja, barátom, ide nem csupán theologusok, hanem jövendőbeli földbirtokosok és gazdák is járnak, azoknak tehát szükségük van azt is megtudni, hogyan kell az országutaknak épülni, mert ez is hozzátartozik a közigazgatás dolgaihoz.

Zavarni nem akartuk az előadást kimenetelünkkel, hát bevártuk a végét. Ekkor aztán, a diákok eltávozván, Petőfi a tanárnak személyesen is kifejezte csodálkozását a hallottak fölött, megjegyezvén, hogy tévedésből toppantunk most ide, remélve miszerint zeneelméleti előadásban lesz élvezetünk.

Erre ón ezt a megjegyzést tettem:

— A tanár ur nemcsak a földi utakat egyengeti, hanem az eszményieket is a zenében az aesthetika értelmében, hogy diszharmónia ne legyen, mert Ku- clides szerint csak a mathezishez nem vezet ut.

Erre Petőfi igy felelt tréfásan:

— Én pedig hasznát veszem a hallottaknak innen való elutazásom alkalmával, mert homoktengeren, és buckákon keli majd átgázolnom célom felé. (A Nyírségre gondolt, ahová Szendreiékhez indulóban volt.)

Zsarnay — a későbbi protestáns superintendons — homiletikai előadására is együtt mentünk be.

A második estét a diákok önképzőkörében töltötte Petőfi. Ott egyebek közt egy Fodor nevű diák elszavalta a „Megy a juhász szamáron“ kezdetű ver- sikót, de egyúttal felhasználta az alkalmat, hogy megkérdezze magától a költőtől, mi tulajdonképen intenciója a versnek? Mert csak burkolt szatira lehet az.

—- Persze, hogy az, — volt Petőfi válasza — a nép a szamár, az odadörgölödzik a nagyokhoz, odamászik eléjük és lábatlankodik nekik, ha nincs is rája szükség. A legény pedig azért ütött botjával a szamár