Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz
Ki tud róla? ' '— Tizenötödik közlemény. — Petőfi Pápán. V. A szegény, kopott ruhás lángészröl mondja egyik életirója, hogy midőn Pápára jött, mások öltöztették föl. Igazi A katonaságtól elhozott ruhája, melyet a sok utazás, kóborlás erősen megviselt, formálisan rongyos volt s a könyökén kilátszott az inge. Mint tanuló is eleintén ebben a ruhában járt, mert hát se égen, se földön más nem volt, amit magára vegyen. 'Minthogy azonban a tanulók nevetgéltek fölötte, túl kellett rajta adni. Hogy az öltöztetés miként történt, ennek históriája van. Nem olvastam róla sehol, hát elmondom, mert ez is nevezetes esemény Petőfi életéből. A collegium kapuja alatt szokott reggel összejönni az ifjúság, mig a nyolcórai bemenőt el nem harangozták. Itt aztán szcbajött minden öiák- csiny, újdonság; vicceltek, birkóztak; majd az udvaron, a kőfal előtt „benn állóst“ labdáztak. ‘Leghíresebb dobó és ugró volt Kis Gábor. Akinek gérokkjára az rámérte a bőrlabdát, az megemle- ' gette; Petrovjcs nem játszott, de sokszor nézte a többieket. Egy reggel ott állt ő is az ifjúság között, tépett, foltozott bakaruhájában. Még alig volt néhány hetes tanuló; ismerkedtek vele, katonaéletéről kérdezősködtek s mondták társai, hogy vannak itt tehetős, gavallér tanulók, kik szívesen fölruháznák. De Petrovics inkább rongyosan járt, mintsem valakitől valamit, kért volna. Hallotta ezt többek közt Kozma Sándor is, aki akkor — ha jól jut eszembe — a postamesternél volt szálláson; hallottam ón is, továbbá Sárközi Miklós, ki az ifjúság közt egyik legfessebb gavallér volt s tucatszámra hevertek szebbnél- szebb ruhái. (Kaposvári ügyvéd lett belőle.) . TJgy kerülgetve említették Petrovics Sándornak, hogy a legszívesebben ruházzák föl, ha akarja. Az ajánlatot Petrovics ezúttal elfogadta. Elmentünk tehát még aznap Sárközy szállására, ki a legszebb ruháját adta Petrovicsra. Mikor ez belenézett a tükörbe, hálás szivvel szólt: •— No, Sárközy ur, engem hát úrrá tett! Egy nagy hiba volt azonban: Sárközynek Bem bakancsa, sem kalapja nem volt jó Petrovics- nak. Felhúzta tehát az uj ruhához lyukas bakancsait, föltette simléderes, kopott sapkáját s elmentünk Kozma Sándorhoz, aki bakkancsot és kalapot adott neki. Egész csinos fiú lett Petrovics, alig ismertek rá tanulótársai.
