Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 11-es doboz

Ki tuű róla ?

Tizenkettedik közlemény. —i

Petőfi Pápán.

III.

Petrovics Sándor a kormos falu ó-collégium szomszédságában lakó Gec Vendel sváb férfiszabó házában vett szállást. A szabó ugyanis arra a gondolatra jött, hogy széles pitvarából szobát csináltatott s kiadta azt két diáknak: Petrovics Sándornak és Petries Somának. Petries is versfaragó volt, majd novellát irt, de utóbb felváltotta a tollat ecsettel.

Egy reggel, mikor beléptünk a szobába, én és Nagy Sándor volt csökölyi ev. prot. lelkész, Petries az utcára néző ablaknál ült és irt. Petrovics az udvarra néző ablaknál ült. Előtte voltx az asztalon egy cukorsüveg-papir borítékba bevarrt öthat Ívnyi írott verses könyv, amelyben épen lapozgatott.

Nagy Sándor kérdezte tele:

•— Kinek a versei ezek?

— Ezek az én verseim; saját pennámból folyt minden sora.

Nagy Sándor felnyitotta, majd lapozta a verseket s épen ez a verssor akadt szemébe:

„Vándor daruid V betűje száll“ ... A Hazámban e. vertet 1842-ben, tehát már Pápán megírta, nem pedig szülőhelyének viszontlátásakor, mint életirói mondják.)

Nagy Sándor aztán elolvasta az egész verset s igy szólt a költőhöz:

— Milyen gyönyörű vers ez! — Mire erős önérzettel felelt Petrovics.

— Ilyen az, barátom mind!

Nagy Sándor folytatta kérdéseit:

— Mi az oka, Petrovics ur, hogy az iskolába nem jár több nap óta?

A költő nagyon különös arcot vágott. Nagy Sándor elé nyújtotta mindkét kezét, és igy kiáltott fel:

— Hát nem látja?

— Mit? — kérdé Nagy Sándor.

— Azt, hogy — megnemesedtem! Csak nem tehetem azt, hogy az ifjúságba égy Petrovics Sándor oltsa a — nemességet ? . . .

Nagy Sándor aztán tanácsolt is radikális kúrát, mire Petrovics felkacagott:

— No még csak az kellene, hogy az öreg Gecné engem kenjen-fenjen.