Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

1509

2 ■ VI. fjet, 12 .

Petőfi és Klapka.

Petőfinek Bem tábornokhoz írott két levelét közölték a lapok, még pedig minden kommentár nélkül.*) E levelek egyikében Klapka tábornok, gorom*) Tegnap a »Pesti Napló,« a Klapka tábornok felszólamlása következtében, sőt annak mintegy cáfolatául, közzé tette ismét azt a levelet, melyet Petőfi 1849 május 17-én irt Bemhez, elpanaszolva abbau az esetét Klapka hadügyminiszterrel. A fősérelmet abban emeli ki, hogy Klapka öt egy darabig Debrecenben akarta marasztani, a mig ti i. megérkezik a Bem válasza arra nézve, vájjon Petőfi csakugyan a Bem parancsára tett-e közzé egy levelet Vécsey tábornokról. A költő azt felelte a Klapka kivánatára: »Szívesen itt maradnék, de fontos dolgaim vannak Pesten s holnap oda

basággal, bosszuállással, sőt igaztalansággal vádolta- tik.j Szemben azzal a magasztos kegyelettel, melylyel Petőfi, a költő és barátom emléke iránt viseltetem, és szemben Klapka tábornok tiszta jelleme, miveltsége s a haza iránti nagy szolgálatai elismerésével: hazafiui és erkölcsi kötelességemnek tartottam, nyilvánosságra hozni ezen ügyre nézve híven s a legnagyobb lelkiismeretességgel mind azt, mit erre nézve akkor Petőfitől magától, mint bizalmas baráttól, hallottam és magam is tapasztaltam. Csak annyi részletbe bocsátkozom,

— mennyi elbeszélésem megértésére szükséges.

1849 május 11-én reggel Pesten Petőfi, honvédőrnagyi ruhában, hozzám e fölkiáltással toppant be: „Csakhogy föltaláltalak.“ Kilenc hónap óta nem láttuk egymást. Kérdés kérdést váltott fel, s akkor magáról röviden csak annyit mondott, hogy a katonai szolgálatból kilépett, mely hosszú história, majd elbeszéli, most Görgey tábornokhoz kell mennie, kinek Bem szóbeli, nem annyira fontos, mint udvarias és bizalmas üzenetét kell átadnia, s kért mennék vele a budai táborba, hova nejét már elküldte volt.

Ebéd után együtt mentünk a táborba, s délután négy óra tájban megérkeztünk a Fácánhoz; onnan tüstént indultunk gyalogaz »Órához« címzett nyári lakhoz, hol Görgey akkor lakott. Oda érve, épp akkor lépett a folyosóra Görgey, hogy a kis svábhegyen levő ágyutelepnek beszélő csövön parancsot adjon.

Petőfit megismerte, nyájasan fogadta, s bevezetett egy szobába. Bem üzenetét meghallgatván, azt kérdezte Petőfitől: visszamegy-e ? Tagadó válasza után több polgári egyénről kérdezősködött, némelyikre éles, de igaz bírálatot mondott, s mintegy félóra múlva elbocsátott.

A tábornok nyilatkozatai megdöbbentő hatása alatt szomorúan és szótlanul mentünk ama térig, hol most a svábhegyi templom áll, s hol akkor a tábori ágyúk voltak hosszú sorokban felállítva, midőn a csendet Petőfi azzal a kérdésével szakasztottá meg:

»Miről gondolkozol?«

»Arról, hogy veszve vagyunk, mert a katonai hatalom a polgári hatalommal összeütközésben van, mely minden forradalom halála.«

»Én is most már sajnálom, hogy leköszöntem;

— mondá Petőfi, — mert a haza utolsó harcában karddal kezemben nem eshetem el. Hogy miért köszöntem le ? most elmondom.«

Ekkor elbeszélte, hogy ő a múlt téli erdélyi hadjárat alatt folytonosan a Bem hadsegéde volt; Bem őt annyira szerette, hogy fiának fogadta; ama vén arabs lovát is, melyen a tél folytán mindig lovagolt, neki ajándékozta tavaszszal; nehány hét előtt pedig őt őrnagynak is kinevezte, de e kinevezést sem Kossuth, sem a hadügyminiszter megerősíteni nem akarván, elhatározta, hogy maga megy Debrecenbe, és ha a kinevezését meg nem erősíttetheti, leköszön s nejével Pesten huzza meg magát.

E határozatát Bem is helyeselvén, neki két ajánló levelet adott, egyiket Kossuthoz, a másikat Klapka részére. Könyek közt vált el Bemtől. D§h^e-. cenben Kossuth kicsinlőleg fogadta s\nogorvén utasi* tóttá Klapkához. Klapka komoly volt, de nem indulatos, első szava az volt: »Ki tette közzé,a lapban* Bem levelét a Yércsey-ügyben?«' Most 'ijudtam *üpeg, jegyző meg Petőfi, hogy miért nem erődítették meg kinevezésemet, és hogy nem is fogják nmgerősiteni; de azért bátran felelj*, hogy én, de a Bjm parancsára. »Ez utóbbi nem'igaz,« förmedt rá Sapka.

E szóra, nem igaz, Petőfinek* (mfŐt^motíaá,) a vér agyára tolult s azt feleié, hogy soha qem hazudott és ezennel leköszön. * ', ■>

Ennyit megirt Bemnek^de aitóvetkezőket nem.

Klapka azt mon'dá lekösgjínéserp hogy most azt sem el nem fogadja, sem vissza* 'nam utasítja, mert Petőfinek, mig Bem válasza a lpvér kpzletetelé iránt meg nem érkezik, ott kell maradnia ffmrfil rajta, hogy Petőfit a csatatértől visszatarthatja, mert soha jó szemmel nem nézte azt, hogy Petőfi katona, mivel a katonáskodás nem neki való, (őhelyette ezer és ezer ember hasznosabban^szolgálja a hazát.

Petőfi ezt, mint alább igazolva lesz, helytelenül arra magyarázta, hogy Klapka őt gyávának, ügyetlennek tartja, s magával, .mint mondá, gorombáskodtatni tovább nem engedhetvén, indulatosan hagyta ott Klapkát s tilalma ellenére tüstént indult Pest fejé. v { ■

Törökszentmiklóson, (levelében Szolnokot ífjp,) a fogadóban számos honvédtiszttel ebédelvén, kik már akkor nyíltan egyik Kossuth, másik Görgey tisztjének nevezték magukat, ebéd közben Petőfi a Klapkával történt esetet elbeszélte. Ez elbeszélés Klapka ellen álkell utaznom. Azt hiszem, ele’g, ha becsületszavamat adom.« »Az nem ele’g,« — mondta rá a tábornok. A becsületére igen érzékeny fiatal költő e miatt esett tulságokba Klapka ellen, midőn róla Bemnek irt. Midőn a költő e levelét évek előtt először közölték a lapok, a Petőfi-kultusz következtében a tárgyias igazság szentirásának tekintve azt, a mi csak a szenvedély felháborodása volt, Yáradi Antal komárom- megyei földbirtokos, (egykor a költő legbensőbb barátja, viszonyainak legközelebbi ismerője,) ezt a kommentárt bo- csátá nyilvánosságra, a minek közlése ma — hasonló ok beálltával — ismét szükségessé vált.

I talános fölháborodást idézett elő, boszút, elégtételt kia- : báltak s végre abban egyeztek meg, hogy Petőfi’tarto- I zik provokálni Klapkát. Petőfi e lázas és ingerült állapotban tüstént levelet irt Klapkának, melyet nyilvánosan fölolvasván, a tisztek megéljenezték és ők adták postára is. E levél lényegét híven elmondta ugyan Petőfi, de pár nap múlva azt eredetiben én magam is olvastam, tartalma körülbelől ez volt!

»Hadügyminiszter ur! Ön egy saját érdeme nélkül uborkafára fölkapott hetyke, goromba és igazságtalan ember, mit bizonyítanak azon szabadságharcosok, kik őn alatt szolgáltak. Ön irányomban is igy viselte magát és engem mélyen megsértett, melyért öntől ezennel véres elégtételt követelek és reményiem, lelövöm önt mint egy verebet. Petőfi Sándor.«

Alig egy óra múlva már megbánta, mint mondá, e levél elküldését. »Sokat adnék értté,« sóhajtott fel,»ha azt nem írtam volna.«

Másnap megérkezett hozzánk Egressy Gábor is, kinek egyik keze lövés által volt megsebesítve. A napot kedélyesen töltöttük el. Alkonyatkor azonban egy paraszt szekér érkezett, melyről egy honvéd-százados leugorván, Petőfi után tudakozódott. Hozzánk utasították. Mihelyt közel jött, azt kérdezte: »Ki önök közül Petőfi?« Petőfi előlépett. A tiszt neki egy Írást adott kézbe. A mint Petőfi olvasni kezdte, fölkiáltott: »Hiszen ez formális elfogatási parancs. Ki fogat el ?« »Klapka hadügyminiszter ur, ki a Nagy Sándor táborába ma érkezett meg,« feleié a tiszt.

Petőfi ekkor hozzám fordulva, halk hangon ezeket mondta: »A szerencsétlen levél. Ha holnap délig vissza nem jövök, tudasd nőmmel, elébb nem.« Elmentek.

Egressy semmit az előzményekből nem tudott s nagy zavarban volt; én röviden fölvilágosítottam s tanácsát kértem. Abban állapodtunk meg, hogy én Pe- tőfinét értesítem, vele Görgeyhez megyek s közbejárását kikérem. Tüstént indultunk. Görgey Petőfi elfoga- tását tőlünk meghallván, legkisebb zavart sem árúit el s csak annyit mondott; »Csodálom Klapkát. Tudják-e önök, miért fogatta el ?«

Elbeszéltem, a mit nekem Petőfi egy nappal előbb mondott. Görgey azt mondta : »Ez nagy baj, én nem tudom mit tennék, de hogy Klapka mit tesz, gyanítom; mert ő lovagias, humánus, engedékeny, szelíd ember. Minden esetre irok neki pár sort, várják meg önök a választ.«

Mi a szabadba mentünk, ő pedig egy szobába s alig néhány perc múlva láttunk egy huszárt sebesen ügetni a Gellérthegy felé, melynek háta mögött volt a Nagy Sándor tábora.

Mintegy másfél óra múlva a huszár visszajött.Be- mentünk a szobába, hová Görgey is és utánna a huszár belépett. A huszár állásba téve magát, ezeket mondta : »Jelentem alásan, a levelet átadtam. Klapka [hadügyminiszter ur nem irt, csak azt üzeni, tiszteli tábornok urat, Petőfi úrral meg Nagy Sándor tábornok úrral vacsorái.«

' A huszái^táv ózván, Görgey felénk fordult: »Jól ismerem Klápkaí^A'mondá, — most nyugodtan haza mehetnek.«

Megörián, ingerűlve és hoszúsan érkezett meg másnap'délelőtt Petőfi s találkozását Klapkával igy beszélte el:

Megérkezve a Nagy Sándor táborába, a tiszt, ki őt elfogta, véle a Klapka szobájába ment, Petőfit bemutatta s távozott.''Klapka őt állva fogadta, kezében egy, levelet tartott; nem köszönt, hanem szó nélkül hozzá közel menve, eléje tartotta a.kezében levő levelet és higgadtan azt kérdezte: »Ön irtá é levelet ?« Igenlő válasz után Klapka folytatta: »Ön engem e levélben oly dolgokkal vádol, melyek ha igazak lennének, nem lennék érdemes arra, hogy egy becsületes ember velem kezet fogjon; hivatkozik ön az általam .vezényelt hadtestre; nem fog ön abból nem tiz, de egyetlenegy embert sem találni, a ki az ön nézetét felőlem helyeselné. Én önt nagyra becsülöm, minden .munkáját gyönyörrel olvastam, épp azért azon igyekeztem, hogy a hadseregtől és a csatatértől eltávolit- sam,'mm ha e hadjáratban ezrek vesztik is életüket, azok helyett ugyanannyi és oly emberek születnek, de ha Petőfi elesik, nem születik Magyarországnak talán ' soha oly nagy költője. Ön azonban félreértett. Most én önt főbe lövethetném, a helyett, hogy meggyőzzem arról, mennyire rosszúl ismer engem, és hogy bebizonyítsam azt, hogy én önt kiválólag szeretem és tisztelem, levelét ezennel visszaadom és kérem, nyújtsa karját, menjünk Nagy Sándorhoz theázni.«

A levelet Petőfi nekem átadta, azt elolvastam, Klapka nemes jelleme meghatott. Petőfi azonban vigasztalhatatlan és tulságig indulatos volt. Dühöngött Klapka ellen, ismételve fölkiálott: »Inkább köttetett volna föl, minthogy igy megalázott.« És: »Lelkemből gyűlölöm azt az embert azért, mert lekötelezett és becsülni vagyok kénytelen.«

A ki Petőfit jól ismerte, ezen nem csodálkozhatott. Aznap délután kimerülve a fáradtságtól, érkezett meg Petőfi régi öreg inasa, ama szomorú hírrel, hogy a Petőfi anyja a kholerát megkapta s fiát óhajtja látni. Az inast ott hagyva, tüstént indultunk Pestre ketten. A Dunán csak a hajógyár mellett lehetvén

«/