Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

üdvös eredményeket ne hagyott volna hátra. Bár egy sötét szellemű és ellenséges indulatú idegen hatalom állott a magyar nemzet és a nyugati haladás és felvilágosodás szelleme közt a maga zsibbasztó és lélekölő súlyával ; mégis áthatott a 18-dik század általános emberi jogokat és népszabadságot követelő filozófiája a Szajna és a Genfi tó mellől. Mikor Páris utcáin megcsendült a Ca ira és a Marseillese zenéje, visszaverték azt csakhamar a Kárpátok is és tovább vitte a puszták szellője a jövő zenéjének hangjai gyanánt. Voltak ez időben is magyarok, kik ismerték a francia forradalom vezér eszméit; sőt nem csak ismerték és értették, hanem annak terjesztésére társulatba is állottak; de mielőtt elveik terjesztéséhez foghattak volna, eljött a hatalom és megtermékenyitette vérökkel az elnyomott haza földjét. Csendesség lett, de a föld, melyre a népszabadság és demokrácia martirjainak vére hullott, nem lett terméketlen. A világszabadság viharhozta magva a nemzeti szabadság meleg ágyába hullott, hol később a honszerelem fejlesztő sugarai által terebélyes fává növeltetett.

A magyar nemzet mély sülyedésben volt a század elején, a francia háborúk után. Európa sorsában nem csak osztozott, hanem még saját nemzeti léteiét is már már elveszteni látszott. Az irodalom, a politikai élet alig nyújtottak reményt a jövőre ; de lassanként a nemzet észrevette, hogy veszélyben forog, hogy a jelen vigasztalan politikai körülmények között csak az irodalom az, mely által veszedelembe jutott nemzetiségét megmentheti. És az irodalom emberei megtették a magok kötelességöket, nem csak az irodalom, hanem a politika terén is, úgy hogy, mikor a júliusi forradalom szele áthatott a Kárpátokon, már nem csak egy kifejlett irodalmat, hanem egy élénk mozgásba jött politikai életet is talált. A nemzet megelégelte a tespedés és szenvedések sanyarú kenyerét, követelte a maga igazát, a jogait csorbitó és állami életét megtagadó kormánytól. Öntudatra ébredt. A múlt dicsősége és nagysága többé nem vádként fenyegette a satnya nemzedéket, hanem erőt és lelkesedést öntött a jövő nagyságáért és dicsőségéért fáradozó hazafiak szívébe. Az alkotmány és nemzetiség védelme sokak életfeladatává vált, a magyarság és a nemzetiség ér- j zése és gondolata betöltötte százezerek és milliók szívét. A nemzethez hűtlenné váltak lassanként megtértek, sőt a hűtlen honleányok, kiket a nemzet nagy költője egy fenséges, ódái szárnyalású allegóriában