Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

Megjegyzem előre, hogy a szobor sikerére ezt még kevésbbé tartom hátrányosnak. Huszár Adolf j nem öntött volna annyi poezist az arcokba, mint Zala j , György, kinek erősb és eredetibb a képzelme. De |- mert ez a képzelem ma még nem bir azzal a mérték- , tartással, mely nélkül az egyszerűen fenségesnek ) létrehozása plasztikai művekben alig képzelhető,

, Zala Györgyre nézve is előny volt, a mit ő maga va- 1 lószinűleg akadálynak tarthatott, hogy t. i. az aradi

emlékszobrot alapjában és főbb vonásaiban a Hu- szár Adolf terve szerint kellett megalkotnia. Ez , megóvta őt ama tulcsapongástól, mely némely saját i tervében tán ép a képzelem elragadtatásaiból ered;

■ de a terv egyszersmind bő tért engedett arra, hogy eredetiségét és poétái erét úgy szólván intenzive fejtse

: ki. És ez nem csupán ez egy műemlék sikerére volt

■ jelentékeny tényező, hanem a fiatal művésznek álta- , Iában is fegyelmező iskolául szolgált, úgy hogy Zalá- l tói ezentúl teljes nyugodtsággal várhatunk olyan szo■ borterveket, melyek nem csupán költőiesek, hanem t éretten komolyak is.

Ennyiben a halott Huszár Adolf mestere lett t egy eszmékben és képzelemben nála eredetibb szob- j . nászúnknak, mert a tervéhez való alkalmazkodás j i kényszere nemcsak mérséklet erényére készté, hanem j 3 a korlátokon belől a bensőség nagyobb kifejtésére is.

:i De ép ezért a »műtörténelem«, melynek »kellő !

s méltatására« Zala a leleplezésnél meglehetősen mai [ r ápropos hivatkozott, az aradi szobrot nem fogja j- csupán az ő művének, hanem a Huszár-Zaláénak í nevezni.

Ez az, a mit a »Eőv. Lapok« tárcaírója elfelej- i tett említeni akkor, midőn a »mindenkinek a ma- 1 gáét« méltányos elvét követve, máskülönben egy el- I- felejtett mulasztást pótolni törekedett.

i Adjuk meg Huszár Adolfnak is azt az érdemet, j

f a mi őt illeti meg. Övé a szobor gondolata, formai alakja, noha ő maga e gondolat megtestesítésében, j V. az arányok és kifejezések eltaláltságában aligha birt' :- volna olyan szerencsés lenni, mint Zala György. | De mint tervezőnek része van a sikerben, mit

nem szabad feledni, habár ez a példa is mutatja, hogyha »halottak gyorsan nyargalnak« az enyészet, az elfeíedtetés homálya felé s az élők rendesen hajlandók arra, hogy a holtaknak ne legyen igazok.

Én azonban abban találom e konkrét eset igazságát, hogy az aradi emlékszobor ép azért sikerült oly jól, mert egy halott tervezte és egy élő testesítő meg.

P e t ö f'i-t á r s a s si g.

(Felolvasó ülés okt. 12-én.)

A Petőfi-társaság tegnap délelőtt Komócsy József elnöklete alatt tartotta meg októberi felolvasó ülését az akadémia Kisfaludy-termében, melyet egészen megtöltött a díszes hölgyközönség.

Első felolvasó Palágyi Menyhért volt a »A filozófiáról« című dolgozatával. A bölcselet feladatáról értekezett s a filozófia és a tudomány, valamint a filozófusok és a tudósok közti viszonyt fejtegette. Manapság, úgy mond, nagyon aktuálissá lett az a kérdés, hogy a filozófia minő viszonyban áll az u. n. pozitív tudományokhoz. Ha értelmes embernek, a ki a mai kor szellemi áramlatait nem ismeri, azt mondanék, hogy századunkban a filozófia és tudomány egymással éles ellentétbe jutottak, akkor az bizonyára mód felett meg volna lepetve, mert nem értené, hogy a bölcseség szeretete és a pozitív tudás miként támadhatnak egymás ellen. Pedig a tény mégis csak az, hogy a kettő közötti nagy pör egyre folyamatban van, és hogy a legjelesebb gondolkozók nagy szenvedélyességgel vegyültek beléje, hol az egyik, hol a másik párthoz csatlakozva, hol meg az ellenfelek közt közvetítő, kiegyenlítő álláspontot foglalva el. Némelyek a pozitív tudományt belé akarják vinni a filozófiába, mások ismét filozófiát akarnak beleplántálni a nagyon is szétforgácsolódó szaktudományokba. A mérhetetlen sok vitatkozásnak eredménye nagyban és egészben véve csak annyi, hogy a filozófia nagyon sokat vesztett hiteléből és főleg az úgynevezett metafizika olyan rossz hírbe keveredett, mint például a