Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
Ida. „ A kárhozat örök füzére! Ez iszonyú, ez ördögi; Tegnap mondá a lány az esküt S ma csapodáron megszegi. Inkább hivém, hogy . . .eh pokolba Veled, gyötrő emlékezet ! Mely véremnek minden csepjét Kigyófúlánkkal mérgezed ! Kiirtva lészen mindenestől A múlt, s további életem Vad szenvedélyek tengerének Hullámzajába temetem. Lerontom a hűség oltárát, A vestaláng hamvadjon el, Melyet szivem meleg vérével Dórén táplála e kebel. Egyhez lekötni éitet, üdvet. Ah balga ábránd, balga hit! Ezer a lány, ezerre! osztozom, lövőmnek lepke napjait. S mit a kétség sötét betűkkel Jenő szilaj leikébe irt, Rohant követni, hogy itt találjon Égő sebére egy kis irt. Rejtett zugolynak éjjelében. Miként rém all a büntanya, Zord réme a szelíd erénynek, Nemesb érzelmek zátonya. Az éjtakarta büntanyának Maszlag-virági, hor s leány; Jenőnek ajakán függ a kancsó, Jenő függ lánynak ajakán. „Leány, szép Ida! csókod édes És részegítő s lángmeleg, S mi csillagtűz az éjszemekben ! Idám, én megszerettelek.
