Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
Petőfi költészetének politikai előzményei. I. A jelen század második negyedében a magyar nemzet, mely hosszú évtizedek során végzetes álomban tespedett, melynek hite és reménye nem volt a jövőben, lassanként életre ébredt és lázas sietséggel tört előre az emberi haladás utján. Egy pár évtized alatt keresztül élte a fejlődés ama folyamát, melyet más nemzetek csak hosszas küzdelmek és fáradalmak után végezhettek be. Odaérkezett csakhamar a társadalmi fejlődés problémájának rohamos és minden erőszakos sága mellett is egyedűHehetséges megoldási formájához : a forradalomhoz. És ez elsatnyultnak látszó nemzet, e veszni indult faj dicsőséggel megállotta ezt a mezőt, hol az emberi haladás és népszabadság hitvallóivá váltak és válnak fajunk előhaladottabb nemzetei. A magyar nemzet életének északéban van valami megmagyarázhatatlannak látszó fönségesség, valami érthetetlen csodaszerűség, ha nem vizsgáljuk a nemzet e korbeli életének benső rugóit, ha elmellőzzük a kor szellemi állapotának élettani elemezését, vonatkoztatva a belső tüneteket a külső, a politikai jelenségekre. A magyar faj történelmének e fenséges napjaiban foglalta el az európai nemzetek sorában az ezeréves intellectualis és morális fejlődés után őt méltán megillető helyet; ekkor mutatta meg, hogy a nyugati civilizáció áldást hozó magjára nézve nem volt terméketlen talaj a magyar puszták homok földe. Hogy kikelt a népszabadságnak és emberi jogoknak vihartól szétszórt magja a vérrel öntözött magyar földön is. Fenséges és nagyszerű napok voltak a magyar forradalom napjai; büszkesége annak, a ki megérte s csodálata annak ki utána született. Keserülhetjük talán egyes tévedéseit, egyes szerencsétlenségeit; de nincs okunk, sem a politikai okosság, sem a loyalis béke és hűség nevében, megfeledkezni dicső eseményeiről és nagy embereiről. A magyar forradalom egy gyors, de természetes politikai fejlődésnek volt eredménye, ép úgy mint a magyar forradalom költészete egy erős és nagyhatású irodalom fejlődésének. E kettős irányú fejlődés hű tükre volt amaz élettani folyamatnak, mely a század nagy eszméinek és a magyar nemzeti törekvéseknek egymásra hatásából állott elő. A sülyedés és elnemze- tietlenedés századának, a lelketlen tizennyolcadik századnak vége óta az irodalom és a politika, az általános népszabadsági eszmék, a magyar nemzeti törekvések mind inkább érintkeznek egymással, mindjobban hatnak egymásra, mig csakhamar azonossá lesznek és egygyé válnak. E korban az irodalom ama csatorna, mely egyesiti ez eszme áramlatok min- denikét, mely az újkori civilizáció fenséges eszményét, a világszabadságot összeköti a nemzeti szabadsággal, mely a humanizmus fenséges gondolatát megtermékenyíti a hazafiság jótékony sugarával. Az irodalom hajtja végre a nemzet ama lélekemelő hatású átalakulását, mely a szűkkörű korlátokkal és előjogokkal körülvett magyart faja boldogitásáért és szabadságáért munkáló emberré tette. Ez irodalom fejti ki ama szellemi erőket és benső rugókat, melyek a többnyire önző kiváltságokból álló arisztokratikus magyar alkotmányt az európai demokrácia magasztos szellemétől áthatott, mindenki jogát és szabadságát biztositó, szabadelvű nemzeti alkotmánynyá tette. Századunk harmadik tizedében ébredezni kezd a szellem nem csak Európában, hanem hazánkban is ama mély nyugalmából és tespedéséből, melyben hosz- szas és véres háborúk után a szent szövetségbe egyesült legitimus fejedelmek atyáskodó kormányai jónak látták. A rendőr-állam erőszaka, szellemölő, butitó nyomása nem volt képes a vérébe fojtott szabadság eszméit eltörülni a föld szinéről. Nem sikerült, mert be volt írva a népek szívébe, be volt vésve a nemzetek leikébe és történetkönyvébe az újkor ama fönséges evangéliuma, melyet Európa vezérnemzete filozófusai szellemével, irói tollával és bömbölő ágyúi torkával évtizedeken át hirdetett a tudatlan és szolgaságban sinylő nemzeteknek. Nem sikerült, mert a positiv tudományok haladása és vívmányai által meg- dicsőitette és felemelte magát az ember; a természet kutatása s a természet nagy törvényeinek mind inkább való megismerése eloszlatta a középkori babona ködét, mely oly nagy ellensége volt az emberi méltóság tudatának és érzésének. Nem sikerűit, mert a meg- izlelt emberi jogok és népszabadság hatása erősebb volt, mint a diplomaták és dinasztiák szerződéseinek papirosa. Á júliusi forradalommal az általános demokrácia és népszabadság ügye Franciaországban egy lépéssel diadalához közelébb jutott; de nem csak Franciaországban, hanem a kontinensen mindenütt érezhető volt az uj szellem hatása. Érezhető volt ez Magyarországon is, mert a magyar faj becsületére legyen mondva, nem volt az általános emberi haladásnak egyetlen hullámverése sem, mely a magyar nemzet szellemi életében nyomot és üdvös eredményeket ne hagyott volna hátra. Bár egy sötét szellemű és ellenséges indulatú idegen hatalom állott a magyar nemzet és a nyugati haladás és felvilágosodás szelleme közt a maga zsibbasztó és lélekölő súlyával ; mégis áthatott a 18-dik század általános emberi jogokat és népszabadságot követelő filozófiája a Szajna és a Genfi tó mellől. Mikor Páris utcáin megcsendült a Qa ira és a Marseillese zenéje, visszaverték azt csakhamar a Kárpátok is és tovább vitte a puszták szellője a jövő zenéjének hangjai gyanánt. Voltak ez időben is magyarok, kik ismerték a francia forradalom vezér eszméit; sőt nem csak ismerték és értették, hanem annak terjesztésére társulatba is állottak; de mielőtt elveik terjesztéséhez foghattak volna, eljött a hatalom és megtermékenyítette vérökkel az elnyomott haza földjét. Csendesség lett, de a föld, melyre a népszabadság és demokrácia mártírjainak vére hullott, nem lett terméketlen. A világszabadság viharhozta magva a nemzeti szabadság meleg ágyába hullott, hol később a honszerelem fejlesztő sugarai által terebélyes fává növeltetett. A magyar nemzet mély sülyedésben volt a század elején, a francia háborúk után. Európa sorsában nem csak osztozott, hanem még saját nemzeti léteiét is már már elveszteni látszott. Az irodalom, a politikai élet alig nyújtottak reményt a jövőre; de lassanként a nemzet észrevette, hogy veszélyben forog, hogy a jelen vigasztalan politikai körülmények között csak az irodalom az, mely által veszedelembe jutott nemzetiségét megmentheti. És az irodalom emberei megtették a magok kötelességöket, nem csak az irodalom, hanem a politika terén is, úgy hogy, mikor a júliusi forradalom szele áthatott a Kárpátokon, már nem csak egy kifejlett irodalmat, hanem egy élénk mozgásba jött politikai életet is talált. A nemzet megelégelte a tespedés és szenvedések sanyarú kenyerét, követelte a maga igazát, a jogait csorbító és állami életét megtagadó kormánytól. Öntudatra ébredt. A múlt dicsősége és nagysága többé nem vádként fenyegette a satnya nemzedéket, hanem erőt és lelkesedést öntött a jövő nagyságáért és dicsőségéért fáradozó hazafiak szívébe. Az alkotmány és nemzetiség védelme sokak életfeladatává vált, a magyarság és a nemzetiség érzése és gondolata betöltötte százezerek és milliók szívét. A nemzethez hűtlenné váltak lassanként megtértek, sőt a hűtlen honleányok, kiket a nemzet nagy költője egy fenséges, ódái szárnyalású allegóriában Folytatás a mellékleten.
