Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz
is élvezettel és hatással lehet olvasni; de megjelené- | sok idejében még mennyivel jobban hathattak ! A felolvasásokat zártülés követte, melynek határozatait föntebb elmondtuk. Az uj Petőíi-kiadás ügyében. (Felelet Szana Tamásnak). A »Pesti Hírlap« vasárnapi száma »Petőfi és a Petőfiánusok« cim alatt cikket közöl, melyben Szana Tamás némely skrupulusnak ad kifejezést az általam legújabban sajtó alá rendezett Petőíi-kiadás hitelességére vonatkozólag. Nem tudja, — úgy mond — hogy a kiadás rendezésénél az eredeti kéziratokat tekintettem-e első sorban irányadóknak; de ha ezt tettem, véleménye szerint, nem cselekedtem helyesen, mert »a hiteles kiadások rendezésénél nem a költő kéziratai, hanem az általa eszközölt első kiadások az irányadók, s teljes joggal csak az a szöveg igényelheti, hogy hitelesnek tartsák, a melyet az »imprima- tur«-ral maga az iró avatott föl ilyenné.« Hogy én, a Petőfi legújabb kiadásának rendezője, hogyan jártam el, azt — Szana Tamás szerint, — az előszóból bajos megítélni. Hát én mindazt, a mit Szana Tamás itt elmond, helyesnek és igaznak vallom, azt az egyet kivéve, hogy az előszóból az én eljárásomat bajos megítélni. Ha Szana Tamás figyelemmel olvasta volna az előszót, tudhatná, hogy az általam rendezett kiadásban a kisebb költemények, 1842-től 46-ig, a költő által rendezett utolsó két kiadás (1847 és 1848) alapján, a a későbbiek, 1847-től 49 ig, a költő által sajtó alá készített eredeti kéziratokból vannak lenyomatva. (Előszó, V. 1.) A dolog természete szerint csupán ezt az eljárást követhettem, semmi mást. Azt csak nem tételezi föl rólam józan kritikus, hogy a költő által véglegesen megállapított szöveg helyébe az első fogalmazást, a régibb kiadások vagy épen kéziratok szövegét csempésztem. Ilyen képtelenséget még föltenni is gyönge judiciumra vall. Követtem, igenis, a I költő által rendezett utolsó kiadásokat 1846-ig ; de I 1846-on túl kiadásokra nem támaszkodhattam, mert hisz az 1847-től 49-ig terjedő időszak költői termékei összegyűjtve először 1858-han, tehát Petőfi halála után kilenc évvel, akkor is hézagosán, megnyirbálva, a forradalmi költemények teljes mellőzésével jelentek meg, nem is az eredeti kéziratból, hanem annak egy másolatából, melyet Petőfi özvegye, akkor már Horváth Arpádné, készíttetett. Az eredeti kéziratokat ugyanő visszakérte Emich Gusztávtól, s az egész kézirati hagyaték később Petőfi István rendelkezéséből a nemzeti múzeumra szállott. Csak e kéziratok, ezek és semmi más, tekinthetők az 1847— 49-ben irt költemények hiteles szövegének, s a ki nem ezek alapján akarja Petőfi megromlott szövegét helyreállítani, az mindenre inkább hivatott, mint arra, hogy másoknak a hiteles kiadások rendezésében jóakaró tanácsot adjon. Látnivaló, hogy én nagyon jól tudtam, mint kell megcsinálni e hiteles szöveget, ki is fejeztem világosan az előszó idézett helyén, hogyan csináltam meg ; sőt azt hiszem, még a »nem-petőfiánus« olvasó is olyan természetesnek, szinte magától érthetőnek tartja ezt az eljárást, hogy önkénytelen azt a kérdést veti föl magában: kinek az okulására irta hát azt a cikket Szana Tamás? Volt-e szükség arra egyáltalán, hogy elmondja »a szövegjavitás módjára nézve« mély értelmű észrevételeit, s épen most, épen e kiadás alkalmából mondja el? Cui bono? Van-e több haszua az egésznek, mint hogy igen találóan illusztrálja azt a francia közmondást: chercher midi á quatorze heures? A mi talán mégsem volt a cikkírónak szándékában. Még egy kifogása van e kiadás ellen Szana Tamásnak. Nem tudja helyeselni, hogy a Ferenczi Zoltán által kibetüzött verseket minden skrupulus nélkül fölvettem a gyűjteménybe. »Petőfi, úgy mond, olyan figyelemmel végezte a kitagadott költemények megsemmisítését, hogy hiteles szövegük megállapításáról ma már szó sem lehet. A mit mi végezhetünk,
