Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

[ által véltünk megszüntethetni; s mivel erre legcél- I szerűbb eszközül az olvasmányok szolgáltak, melyek kellemes időtöltés mellett a szívnek hazafias érzel- [ mekre fogékonynyá tételét is megkísérlik mindama j módokkal, melyek a költészetnek mindenek fölött hatalmában állanak, ha e hatalommal a jó és ne- ! mes érzelmekre szintúgy, mint cselekményekre buz­dító tiszta akarat is párosúl: nekünk Íróknak, a kik­nek akkori csekély számát pótolta a hév és lelkese­dés, jutott a magasztos hivatás, hogy midőn az élet minden viszonyában a nemzetiség magasztos eszméje szolgált rugóul s minden erő, akarat és tehetség oda irányult, hogy nemzetiségünk minél szilárdabbá té­tessék, édes magyar nyelvünk minél általánosabban hangozzék a hon minden polgárának ajkain, — e ne­mes irányhoz teljes erővel csatlakozzunk és közremű­ködjünk az irodalom által azokkal, kiket a törvény- hozás és a törvények végrehajtása körében a gyakor­lati tevékenység, habár az élet más ösvényén is, pálya­vezéreinkké jelölt. Eleinte sok panaszt lehetett hallani — s pedig jó, becsületes hazafiaktól is, — mintha nyelvünk ke- vesbbé volna kiképezve, semhogy annak ügyében akár a törvényhozás, akár az irodalom terén sikeresen munkálkodni lehetne. Ha e panasz némileg igazsá­gosnak látszott is, közelebbről tekintve mégis alapta­lan volt. A szokatlanság, a gyakorlatlanság adott okot panaszokra az irók ellen, hogy oly keveset nyúj­tottak, a mi az olvasók vágyát kielégítheti; a korban feküdt a bűn, melyben éltek s mely kétségkívül leg­nehezebb időszaka volt irodalmunknak. Legtöbben hazánkfiai közül nem magyarokúi nevelkedtek, olvas­mányuk zsenge koruktól fogva idegen volt, keblük és lelkűk a külföld jelesb Íróinak dúsélvezetű műveihez szokott s ime, alig kezdett irodalmunk ébredezni, olyanokat követeitek a magyar írótól is. ÍN agyuraink soraiban alig találkozott egy-kettő, a ki az irói toll forgatásához értett volna s e kevesek is többnyire idegen nyelven írtak; társadalmi viszonyaink pedig elzárták a rang- és cimernélkűli magyar iró előtt az úgynevezett »salon«-okat, melyekben a külföldiek ha­zájukban, már régóta otthonosak voltak. De ha azokba véletlenül bejutott is, idegen nyelven volt kénytelen beszélni, nehogy műveletlennek vagy ázsiai nomád­nak tartsák. Az angol, francia, olasz és német nyelv társalgási nyelv is a fejdelmi udvaroktól kezdve a nemesi palotákon s a polgárok kényelmes lakain ke­resztül le az utolsó pórvityillóig; ott festhet az iró nemzeti jellemet nemzeti nyelven s azzal a szóejtés­sel, mely tárgyához legalkalmasabb : mert nyitva áll az út a kunyhótól a trónig, apadatlan forrásul tár­gyaira és nyelvére nézve. Hálunk, ha szegény poraink szulmafödeles kalibáit s nehány kevés számú nemes

Next

/
Oldalképek
Tartalom