Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

népmozgaimak szokott súlyos kicsapongásai — pedig csábító alkalmak nem hiányoztak — pillanatra sem jelentkeztek. Mindenki megfelejtkezett magáról és csak a közlelkesedésnek élt: holott világos cél nem is lebegett előtte. Ily idylli forradalmi kedélyeket a történet még nem látott. Még azok a legrendesebb időben is mindennapos fegyelmi kihágások is megszűntek, melyek nélkül egy nagyobb lakosságú főváros soha sincs. Péter elfelejtette, hogy tegnap még Pállal haragban élt; az ügyvéd, hogy X. ellenfelére egy élesebb replika miatt neheztelni van oka ... A doktor egyszerre elvesztette betegei rangfokozatának skáláját. Minden betege egyformán polgártársa lett. A szomszédok régi civódásaikat szegre akasztották. Panaszolni, pert indítani senkinek sem jutott eszébe. Osztály, nemzetiség egyszerre elvesztette választófalait: két kinyújtott kéz mindenütt baráti kézfogássá olvadt össze. Az emberek keblében mintha a hét főbűnt meganmi erény váltotta volna fel: nem találkozott se kapzsi, se irigy, se gőgös, se gyűlölködő. E címen: »polgártárs« mindenki igaz testvérévé lett felebarátjának. A tolvaj elfelejtett lopni, a gyilkos ölni. Még ha lappangott volna is ily sötét szándékkal valaki, hiányzott az ok, a hely és idő. Csak úgy laktunk az utcán, mint a szobában; s úgy látogattunk be az idegenhez, mint legjobb ismerősünkhöz; ha éjfélkor jöttél, még ebben sem látott semmi rendkívülit, hiszen ajtó, ablak tárva-nyitva volt, mintha a mindig meg-megujuló eseményeknek tárná ki a ház belsejét.

A parazol-forradalom — ha gúnyból született is — találó elnevezés volt ez ártatlan mozgalmakra, melyeknél a mindent megragadó lelkesedés a legkorosabb embereket is gyermekekké, ujjongó, örvendező gyermekekké varázsolta ... S ez, csakis ez magyarázza meg, hogy ezrek és ezrek tódultak oly forradalmi vezérek után, mint mi voltunk — kik közt a legidősh sem volt több 19 évesnél. S ne gondoljátok, hogy ezek az if jak, korukat megtagadva, talán valami Marat-ok, Dantonok és Robespierrek voltak. Korántsem. Olyan naiv lelkűlet volt ez mind, a minő a mai ifjúság közt alig található.

Valami érdes, acélkemény népvezérek minden öszhang dacára is azt idézték volna elő: hogy a népség pártokra szakadjon; de az ily szelidlelkű fiatal tribünök nem sugaltak, nem szültek egyebet — szeretetnél.