Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz

Tapsok zajlottak föl az emlékbeszédre, s tapsok közt lépett a felolvasó-asztalhoz Jókai Mór is, hogy irodalmi emlékeiből elmondjon egy csomót „Az én kortársaim“ címmel. Ottkezdé, midőn Vörösmarty, Bajza már alig Írtak, s Petőfitől Aranyig új irók egész csoportja támadt. S mennyi apró érdekes adatot, pár vonással rajzolt arcképet kaptunk könnyűd, elmés modorban. Az akkori írói körök élete merült föl előttünk : a szűk honoriáriumok, a pártfogoló veteránok, a merész törekvések ideje, a 25 év előtti fiatal irodalom alakjai: Csengery Antal, Petőfi, Obernyik, Irinyi, Pálffy Albert, Lisznyay és a többiek. Mind a francia iskolához tartoztak, kivéve az angolos Bérczy Károlyt és Laukát, kinek szintén jutott egy európai provincia: a spanyol, s még financiáinak rendezése is egészen spanyolos volt. Sok ; irodalmi adómát hallánk Petőfiről, ki szeretett kü- ' lönösen öltözni, most Csokonai-mentébe, majd virágos selyem atillába, úgy hogy Pálffy Albert azt i mondá: „Ezen a Sándoron mindig van valami, hogy i az ember vele álmodik.“ Petőfi ki nem állhatta az operát s Jókai^ csak egy dalt hallott tőle: a „Marseil- j laist.“ Akkor még Vahot Imre is hires mazurtáncos volt, s a legeredetibb alakok egyike: Lisznyai Kálmán, cingár legényke hősies taglejtéssel és nagy ! szavakkal, ki Petőfinek egy felolvasott költeménye után azt mondá: „Te eget eszel és isteneket hánysz.“ E fiatal irók közé tartozott az öreg Szemere Pál is. Egyszer az utcán találkozott Petőfivel és Jókaival.

] „Hány éves vagy?“ — kérdé amattól. „Huszonkettő.“ „Hát te?“ „Én is huszonkettő.“ „Na én meg 62,

. legyünk hát per tu!“ Arany János is ekkor tűnt föl, mint meteor; de nem tűnt el, mint a meteor szokott, hanem fenmaradt álló csillagnak. Petőfi és ő nem elhomályositni, hanem túlragyogni törekedtek egymást. Hallottuk aztán azrakkori szépirodalmi lapok: „Pesti Divatlap,“ „Életképek,“ „Ho derű“ jellemzését, a tizek történetét, Petőfi házasságát, Szigligeti népszínműveinek hatását, a márciusi napok mozgalmait, a szabad sajtó első nyomtatványát, vonásokat a pesti zavarokból, a háború kezdetét, midőn az irók nagy része fegyvert kötött, mert hisz akkor a közönségnek sem kellett más olvasmány, mint a falragasz. S mi lett később e költő-csapatból, kik merészek voltak a politikában s a francia iskola em- > béréi az irodalomban, kik magukhozták létre a szabad 1 sajtót s harcoltak a hazáért: azt hosszú és szomorú volna elmondani. De elmondá Jókai, hogy Világos i után egy kegyelmes úr 31 Írót ajánlt kivégeztetni, ! (köztük Vörösmartyt és Jókait is-,) de a kormány ügyvédje: Kossalko hosszú iratban fejté ki, hogy ez irók csak a napok hangjának tolmácsai vohak, s ezzel megmenté őket. És azok, a kik megmaradtak, és azok, a kik ujonan támadtak, a szétzúzott munkát újra kezdék építeni, és „a föld mégis mozog!“ Ezzel fejezte be emlékeinek hosszú, tarka füzérét Jókai, tapsok közt lépve le a felolvasó asztaltól. Előadása, élcei sokszor kedélyes derültséget idéztek elő. Sok adat van e műben, melyeknek Jókai életirója is jó hasznát foe-ia venni.