Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 8-as doboz
Petőfi Költőn. 3 ., . i Koltó egyszerű kis falu, de vidéke — mint az egész Kővár-vidék — felséges. Közel- és távolban változatos hegyláncok látszanak, cserjés ligetektől kezdve kopái sziklagerincekig; északról a szatmári és mármarosi, keletről a láposvidéki, délről pedig a kővárvidéki hegyágak, mig nyűgöt felől egy erdő- boritott hosszú hegyhát képezi Koltó védfalát. A helység is magaslaton fekszik. Alatta kanyarog a szeszélyes Lápos, mely rendes időben csöndesen foly medrében, de nagy esőzések alkalmával nem egyszer rakoncátlankodik a vidéken. E folyóviz völgye nyit Koltó számára kissé szabadabb kilátást. Szomszédságában feküsznekl: keletről Katalinfalva, délről Kölese, nyugatról Oláh-Lápos, északról pedig Hidegkút. Semmi különös sincs e primitív jellegű, apró ember-fészkekben. Neveik arra mutatnak, hogy itt hajdan magyar élet folyt, de most oláhok lakják, oly nép, mely iránt a természet szűkmarkú volt, mig körüitük a tájra pazaron hinté áldásait. Maga Kővár, mely a nemzeti fejedelmek idején fontos szerepet játszott, s ha mohosult omladékai szólni tudnának, sok politikai és családi titkot súghatnának meg nekünk, ma nem egyéb, mint ruina. E tájon fekszik Hosszufalva is, hol egykor Teleki Mihály kancellár uram ő kegyelme dominált, vendégül látva nem egyszer Apaffy Mihály fejedelem ő nagy-ágát, ki félredobva az országos gondokat, sziveden hangoztatá jelmondatát: „inter pocula non sunt seria tractanda“ (pohár mellett nem kell komoly dolgot tárgyalni.) Kohótól egy órányira fekszik észak felé Nagybánya; tovább Erdőszáda, gyönyörű kilátással a Szamosra; alig két órányira Berkesz, Nagy-Somkut. Itt, hol a természet oly szép mindig, a barátság pedig oíy meleg volt akkor, a költő, kit oly büszkén nevezünk a magunkénak, jó pihenő helyet talált. Petőfi kétszer volt Kohón. Először 1846. szeptember utósó napjától október végéig. Szeptember 7-én volt, midőn Teleki Sándor, a kohói gróf, Nagy- Károlyban találkozott a lánglelkü költővel, kit oly nagyra becsült, s igy szólt hozzá:
