Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

»Mindenekelőtt eddigi összes küldeményeimet eladni vagy kiadni, mert egy fillérem sincs, aztán nevet szerezni és költészetein után megélni,« — feleié. A könyvárusokat és nyomdászokat azonban hiába járta be. Nem ismerték nevét, mert az »Athenaeum«-ban Pönögei Kis Pál név alatt jelentek meg versei. Ekkor Várady, ki az »Irodalmi kör« jegyzője volt, fölkérte Vörösmartyt és Bajzát, hogy a kör választmányában vigyék keresztül Petőfi verseinek a kör által leendő kiadását. Megígérték s midőn Várady megtette az indítványt, mind a ketten pártolták; de Vahot Imre ellene szólt, azt mondván, hogy a kör nem kiadó, hanem mulató, társalgó egylet ; Erdélyi János pedig úgy nyilatkozott, hogy ő iró-dajka lenni nem akar. Az indítványt azonban elfogadták, de pénz nem lévén, Tóth Gáspár magyar szabómester állott fel, mondván: »Miután Vörösmarty tag- társam a verseket kiadásra compabelnek tartja, ha pénzem visszafizettetik, én a költségeket előlegezem és Petőfinek ezennel hatvan forintot ki is fizetek.« Midőn ez összeget Várady átadta neki, felkiáltott, hogy még ennyi pénze egyszerre nem volt. Petőfi neve már tündökölni kezdett, midőn Vahot Imre a »Pesti Divatlap «-hoz segédszerkesztőnek hívta, e munkáért, a lap javításáért s minden számban egy ingyen-versért húsz forint havi dijat adván neki s lakást, a magyar- és hatvani-utcák sarkán lévő Kölber-házban egy a lépcső mellett fekvő sötét szobát, melyben irta versét »Állaphoz.« Petőfi nehány hét múlva elvált Vahottül. Színészi és katonai életéről beszélni nem szeretett, s csak azt mondá el egyszer Váradynak, hogy midőn egyszer Zágrábban a kaszárnya udvarán a havat söpörte, megpillantá az emeleten tábornoka leányát és sok ideig azon gondolkodott, mint emelkedhetnék oly állásra, hogy e leányt nőül vehesse. Az irók közül csak Jókait szerette kiválólag, (kivel azonban 1848 májusában meghasonlott,) később Tompát, utóbb »Toldi« olvasása után Aranyt. Tompát 1845 őszén ismerte meg, midőn ez a kórházbúi hosszas betegség után kikerült, s mindketten Váradynál laktak pár hónapig s magukat az ő poétáinak nevezték. 1843. júliusában Petőfi a zöldfa-utcai Festetich-féle, most kincstári házban lakott Váradynál; öszszel Debrecenbe ment s 1844-ben tél végén tért vissza, s akkor is Váradynál lakott a hatvani-utcai Gebhardt-féle házban. Egész 1846. tavaszáig együtt laktak. Ekkor Petőfi Dömsöd- re ment s ott tölté a nyarat. Később „ Laukához Erdődre ment, hol Júliáját megismerő. Öszszel visszatérve, a hatvani utcában, a Pálffy-házzal szemben hónapos szobát vett ki Friebeisz Istvántól. Nejével Pestre jővén, először Egressy Gáborhoz szállt a kerepesi úti Marcibányi-féle házba, honnan nehány nap múlva