Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

* Petőfiről közelébb sok érdekes rajz és történetke jelent meg a lapokban. A baj csak az, hogy nem mindegyik való. Példáúl Váradi Antalnak »Petőfi Dömsödön« cimü cikke ellen is kifogásokat tesz Székely Károly dömsödi rektor, ki a negyvenes években Petőfi tiszteletére Dömsödön lakomát rendezett. »Az igazság érdekében, de meg azért is, mivel sokan élnek még, kik az akkori lakomában részt vettek, — Írja Székely Károly, — kénytelen vagyok Váradi Antal cikkét kivetkőztetni a valótlanság sallangjaiból. Őnem úgy irta le a dömsödi történetet, a mint tőlem hallá. Sőt a színhelyet sem nézte meg jól. »Kis falu«-nak nevezi Dömsödöt, mely már két század előtt népes község vala s levéltárában Ibraim pasától és Ozmán agától nevezetes török okmányokat bir. Jelenleg ne- gyedfélezer lakosa lévén, az országnak inkább nagy, mint kis falui közé tartozik. A szent-márton-dömsödí országutat is alaptalanéi mondá járhatlannak és ká- tyúsnak, miután ez most is, mint akkor, a legjobb országutak egyike. A mi pedig személyemet illeti, én korántsem azért rendeztem lakomát, mivel meghal- lám, hogy a kitűnő költő átutazik Dömsödön, mert hisz mikor én Dömsödre kerültem, Petőfi és Pálffy Albert már a faluban laktak, (a Petőfi atyja is ott élte le utósó napjait;) hanem az én célom az volt, hogy egy lakomán az elvonulva élő költőt megismertessem a község értelmesb lakosaival. Ezért csaptam egy nyári disznótort, de miután sok vendég jött, Petőfi és Pálffy semmikép sem akartak a zajos mulatságban részt venni, hanem egy kis szobában maradtak. Meg- kisérlém aztán ' őket a vendégséghez vonzani s a falu akkor legszebb két lányát (Nagy Juliánát és Szűcs Klárát) vezetém hozzájuk; de a leányok kérése sem használt, mert a két hajadont maguk mellé ültetők ugyan, de biz a táncteremmé alakított iskola-helyiségbe nem mentek át. Atalában Petőfi Dömsödön igen elvonultan, munkálkodva élt. Csak engem látogatott meg néha, a barátságos vendégszerető polgárok hiába hivták magukhoz. Mennél jobban hivták, annál inkább elvonult. Az, hogy dikciót akartam neki tartani, de belesültem, nem való. Ilyesmi soha sem történt rajtam. Az sem való, hogy Petőfi engemet »urambátyám«- nak szólított, mivelhogy nehány évvel fiatalabb valék nála. Szóval, mindezeknek bölcs tanulsága, hogy a ki mit elbeszéltetni hall: az adatokhoz hiven igyekezzék leírni.«