Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
7 *% .Die Poesie der Revolution- (a forradalom költészete) cim alatt ismerteti a régi „Presse“ Aider Imre ily cimü anthologiáját. Ránk nézve érdekes, hogy mit tartanak a németek forradalmi költészetünkről. „Ha a népeknél — mondja e lap — a szabadság uj hajnala kezd derengni, mindenki, kinek érző szive van, hangos Memnon-szoborrá válik, hogy a fölkelő nap sugarait dalban üdvözölje. Soknak ajaka nyilik meg, ki örökké hallgatott volna: az érzelmeket, melyek minden keblet bekalandoznak, könnyen igaz iköltöi lelkesülésnek nézik, a nélkül hogy az egyéb volna egy derék hazafi lelkesedésénél, kit az ár magával ragadt. A szentlélek tüzes nyelvek alakjában száll a tanítványok fejére, a tanítványok egyszerre el kezdenek dalolni; s pengetik a lantot, a nélkül, hogy azelőtt a lantra csak rá is gondoltak volna. Az izgatott időkben egy érzés, egy gondolat villanyoz minden kebelt, s minden ajk, minden szózat — a haza nevében beszél. Nem gondol ilyenkor a költő (és ki nem költő ilyenkor ?) formára, mértékre, csak a szavakra van gondja, melyek a nemzethez szólnak. Csak a sújtó, lelkesítő, villámszerű élekre ügyel, melyek, mint a szikra, egy perc alatt gyulasztanak s mint a mennykö egy perc alatt sújtanak. S ha ily költemények olvasásánál a béke idején is elfogulunk, az emlékezet elfogúlttá tesz bennünket az elmúlt hajnal iránt, melyről nem hittük, hogy egy viharos éjszaka előhírnöke. Oly érzés fog el, mint a vén matrónát, ki már rég kinőtt az ábrándok korából, s egy nap véletlen szeme elé kerül a piros, rózsás illatú szerelmes levél, melyen majd egy félszázad előtt Írtak hozzá fiatal napjaiban, köny húll szeméből. E gyűjteményben a legloya- lisabb hang uralkodik néhol; az alkotmányt halljuk dicsőíteni; „szabadság, „jog“, a jelszavak, melyre a bilincsek lehullnak s a sajtó is leveti láncait. A következő költeményekben már halljuk az ágyúrobajt, minden sor vers éles honvédkarddá változik, minden sornál jobban halljuk; mint közeledik lelkesült kiáltása a honvédeknek, „kik nem zsoldért, de szabadságért küzdenek;“ látjuk a lóra termett huszárt, „kinek kardját a mar-
