Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Petőfi Dömsödön. Talán nincs is nevezetesb emléke a kis református falunak ott a Dunaér mellékén, mint az, hogy Petőfi valaha náluk is járt. Beszélnek is róla sokat, legkivált az, a kinek vendége volt s a ki nem más, mint a község érdemes rektora. Tőle kaptam én is e kis rajzhoz a vonalakat. Székely Károly urambátyám, Dömsöd községének derék rektora, értesülvén egy napon, hogy »hazánk koszorús költője« : Petőfi — még egy más, jelenleg is élő iró-barátjával — Dömsöd községét is szerencséltetni fogja személyes megjelenésével: nemcsak a háza népét verte föl, de az egész falut befutotta a nagyfontosságú hírrel, hogy Dömsöd nevezetessé van, illetőleg lesz téve, Petőfi fogván abban egy napot tölteni! A negyvenkét-negyvenhármas években még nem veszett ki az a »kocsikerék-kiszedő« vendégszeretet, mely ma már sok helyütt a »kitoló kásá«-nak adott helyet; de mondhatom, hogy Székely urambátyám- nál még most is az ősi sértetlenségben áll fen. Hát még akkor, midőn tisztelt urambátyámat nem nyugtalanította annyira a közügy, a quota, a delegáció s több efféle uj dolog, melyeknek a pipafüstös falusi olvasó-egyletekben van meg csak igazán a törvényszékük! Tehát sürgőit-forgott az egész falu. Örege apraja látni akarta azt a dalos embert, a kinek máinkkor is énekelték nehány dalát, — melyek gyorsan terjedtek, mint a világosság, — aratáskor, kalákán, téli estén a fonóban, nyári reggel pedig, mikor a mezei munkára mentek. Ki ne szerette volna látni azt a nótafát, melyen a gyönyörű dal termett: »A virágnak megtiltani nem lehet.« Na hiszen a falu virágszálainak sem lehetett ám megtiltani, hogy föl ne vegyék aznap ünneplő ruháikat, mert hát meg
