Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Fővárosi iiirek. * Dr. Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanár s Petőfi német fordítója elismerést érdemel tőlünk ama buzgalomért, melyet a Petőfi-kultusz érdekében évek óta tanúsít. Mikor a szászok kigyót békát kiáltanak ránk, jól esik találkozni e fiatal magyar-szász tanárral, ki legnépszerűbb nemzeti költőnket dicsőiti. Közeié bb is, mint már említettük, érdekes összeállítását adá annak, hogy a negyvenes évek közepén kik mit Írtak Petőfi mellett és ellen. A költő iránti méltó lelkesedése azonban néha eltéríti a tárgyias felfogástól, a ! mit annyival inkább meg kell említenünk, mivel ő jelenleg Petőfi életrajzát írja, már pedig egy ilyen műben valódi arcképet óhajtanánk nyerni, élethíven a fény és árny helyes vegyítésével, nem pedig egy csupa fénytől áradozó túlzást, mely a költő nagysága mellett dicsőiti még az ember apró hibáit is. Petőfinek nincs erre szüksége. Az ő legnagyobb virtuózi- tása az őszinteség és szenvedély volt, s ebből eredtek hibái: a lobbanékony harag legjobb barátai (Pákh Albert, Jókai sat) iránt is, s a nála kivált ünnepelte- tése első idejében nyilvánult hetykeség és hiúság is Nem lehet azt csupán »légből kapott,« »nevetséges« vádnak mondani, mint Meltzl teszi, hogy Petőfi gyakran nyers volt. Mutatják azt fennmaradt nyilatkozatai, levelei, nem egy verse, s érezték barátjai is, kik közű) nem egy él ma is. E nyerseség azonban ama nagy őszinteség és szenvedélyesség kifolyása volt, mely nélkül soha sem lehetett volna olyan nagy költővé. Hibáit tehát, melylyel pamphletistákat támasztott maga ellen, könnyű kimagyarázni s visszavezetni jellemének nemes forrásaira, a nélkül hogy magokat a hibákat szépitni kellene. Bizonyára roszúl hélték meg őt azok, kik tősgyökeres, körmönfont, szilaj kifejezéseiért a költészet »szilaj csikójá«-nak tartották, mert hiszen ugyanakkor a leggyöngédebb költeményeket irá; de az is tény, hogy 1846 után maga sem használta többé e régibb szilaj szitkozódó nyelvet, csak forradalmi dithyrambjaiban. Császár Ferenc is, ki az »Irodalomi Or«-ben fölületes és igaztalan kritikát irt első kötetéről, ugyané közlönyben már a legnagyobb elismeréssel mutatta be a »Szerelem gyöngyei«-t. Nem áll tehát Meltzl állítása, mely szerint a »Pesti divatlap«-on kívül egy lap sem irt volna barátságosan a »Szerelem gyöngyei« költőjéről. Hogy a »Honderű« t Petőfi oly »szemtelennek« nevezé, mint minő »Kecskemétnek piacán a légy,« abbeli haragjából eredt, hogy e roszizlésű lap Hia- dort folyvást oly költőnek emlité, ki sokkal különb Petőfinél. Igen természetes, hogy ez igaztalanságért a j költő nem maradt adós s a rósz Ítélet nemezise az
