Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

Szabadsági dalaiuak különös jellemvonása van, mely egészen elüt a többi nemzetekétől. A német kétségbeesik dalaiban, irtóztató anathémát dörög a koronás fejekre s schlagwortjait nagy robajjal pat tantja szét; a francia sir, átkozódik, könyörög; az olasz — imádkozik, a britt dühbe jö, s a magyar — lelkesül, fölszárnyal a „fönséges“ bérccsúcsaira, hűin o r t vegyit a kiömiö vér közé, kardját a sutira köszörükövén élesíti meg, s homéri kacajjal fogadja a komor halált.

„Szabadságod ha aranyból volna,

S gyémánt ajkkal, ezüst haugon szólna,

S száz koronát tennél még reája,

Még sem lennék német katonája!“

Azzal lefordul és — meghal. A gárda nem adja meg magát!

A forradalmi költészetnek sok csillaga vojt. De boltozatán csak egy nap ragyogott -.Petőfi! 0 volt a menydörgés, a többi csak viszhangja volt, melyet elmosott az idő.

Lantja milliók szivét rázta meg, milliók szemébe lopott könyüt, milliók sebére öntött balzsamot s mikor összeszakadtak az isteni húrok, milliók keseregtek utána.

Ragyogva jött föl, mint a nap; véresen húllt le, mint a nap, s utána elsötétült az ég! Az ő géniusza jól találta magát a forradalom viharában; a sirály kibontja szárnyait, s úgy röpköd a hullámzó tengerek fölött. J,

Dalai villámként cikáztak a felhők között s rá dörgés következett. Csaknem azt lehetne rólok mondani, a mit Beranger dalairól, hogy refrainjök ágyúdörgés volt.

Lobogó hajjal, vérrel elborítva zengett a csatatéren, s a küzdők halálsohaja beleolvadt a bárd vad énekébe:

„Ott essem el én, a harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből !“-------Chass

innek igaza van, mikor azt mondja: „követelheti más a legnemzetibb költő nevét magának, de Petőfi par excellence a forradalom költője marad!“

E gyűjteményben valami nyolc darabot olvasunk tőle, mind a lángész alkotásai, tele tűzzel, erővel, in- spiratióval.

Rákóczyt — a halhatatlan szabadsághöst — kegyelete piedestáljára helyezi, s tömjént gyújt neki :

„Hazánk szentje, szabadság vezére,

Sötét éjben fényes csillagunk,

Oh ! Rákóczy, kinek emlékére Lángolunk és sirva fakadunk !