Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

De kijutott nekem...

De kijutott nekem Ezen a világon;

Csak már vége lenne,

Egyre azt kivánom.

Mit annak az élet,

Kinek nincs jövője,

Kinek a jelen csak A múlt szemfedője!

Szegény virágok, mik Holttestet takarnak:

Szegény örömeim,

Koporsóra, húllnak !

Múlt idő! oh mért nem Tudlak elfeledni,

Mért jársz egyre vissza Engem kisérteni?

Hogyha már tudtalak Koporsóba tenni,

Mért nem tudlak immár Végkép eltemetni! . ..

Azon pillanatban,

Melyben felednélek,

Utánad repülve,

Hagyná el a lélek ;

Veled temetném el Hozzád forrott éltem,

Sírodon halna el Végső lélegzésem 1 (Pest, april 14, 1856.*)

Szendrey Júlia.

_i

*) A közeldbb elhunyt irónö e költemdnye mdg nem elent meg sehol. 0 több ily kiadatlan müvet s Anderson regdiböl is több forditmányt hagyott bátra, melyekből szin- tdn alkalmunk lesz egypárt közölni. Szerk.