Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Védegyleti képek 1844-45-1)01. (Emlékirataimból.) II. Néhány hónap múlva ötszázezerre nőtt a védegyleti aláirók száma, s volt, a ki kiszámitá, hogy — ha mindegyiknek ezek közül egyéni költsége, mit eddig külföldi árukért adott, csak húsz forintra tétetik — évenkint tiz millió forint vándorolt ki ez úton szegény hazánkból a külföldre, mely összeg ezentúl a hazai ipar javára fog háramlani. Persze, hogy voltak ez ügynek — árnyékoldalai is. Kolozsvárt borzasztó részvétlenség uralkodott iránta, a mi feltűnő volt e honban, } hol a természet pazarúl vesztegeté ajándékait a tétlen nemzedéknek; több helyről, nevezetesen a felsőbb megyékből, hirek érkeztek, hogy — mig a hölgyek kék szinü, több soros apró fehér csipkével díszített honi kartonban jártak — a férfiak még mindig frakkot és „quäker“-t viseltek ; némely hiábavaló kereskedő külföldi árucikkeit honiak gyanánt ajánlá; mások megtudván, hogy a tagok csupán honiakat vásárolnak, kettős áron adták azokat; Keszthelyről kereskedők kartondarabkákat levelekbe zárva küldöttek külföldre: az idegen kelmék megérkeztek, s néhány nap múlva, mint honiakat árulták; a divatárúsnök pedig (nevezetesen Pesten, Kassán, Pozsonyban) a nálok megrendelt magyar fejkötőcskéket készakarva elkontárkodták, hogy a megrendelőknek ne legyen kedvük azok csináltatásához. A legszomorúbb az volt, hogy egy pár politikai lapunk a védegylet korszerűségét és szükségességét kétségbe vonván, (mint ezt Des- sewffy Emil a „Budapesti hiradó“-ban tévé,) a külföldet, mely amúgy is gyanús és irigy szemmel kisérte iparmozgalmainkat, s hazafias törekvéseinkben dacos és elkülönítési szándékot látott, még inkább ellenünk ingerelte. — Megcáfolták ugyan Kossuth, Tóth Lőrinc, Agricola és mások, szóval és Írásban, fényesen ez állításokat, s a megyei és egyleti termek egy részt, Helmeczy és a többi jóravaló szerkesztők más részt elegendő tért nyújtottak erre; de
