Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz
Sealfield, a genialis író, ekkor monda: »A kedélynek 'valami megfoghatlan mélysége, mely a magyar nép elkülönzött állásából látszik kisugárzani, hatja át Petőfi költeményét.« Fallermayer, a kritikus, igy irt: »A magyar nemzet harcias szellemét csaknem ezer év óta ismeri a világ ; de hogy e melegen érző, hősies nép az eredeti költészet alkotó erejét is keblében hordja, és hogy politikai belátás s államférfiúi liivatottság tekintetében is a nyugat legnagyobb szellemeivel áll egy fokon: az először Petőfi, továbbá Deák és Eötvös által lett ismeretessé.« Humboldt, Heine és annyi más, hasonló elismeréssel nyilatkoztak Petőfiről, s mindez elismerések I Rertbenyt a megkezdett munka folytatására igen élénken sarkalták. Németországnak s ennek csatornáján Európának nyolc fordításban adta ő át Petőfit. Frankfurtban 1848-ban, Lipcsében 1858-ban, Münchenben 1859-ben, Berlinben 1860-ban, Prágában 1865-ben, Eberfeldben 1866-ban jelentek meg e fordítások. Ezekhez számítandó még a »Hóhér kötelé«-nek hallei kiadása 1850-ben,s a »János vitézé« 1851-ben Stuttgartban. E müvek mindössze mintegy huszonötezer példányban kerültek ki a sajtó alól s terjedtek el a világon. Az ő fordításai után közvetlenül készült az 1867-diki svéd kiadás is, melynek következtében Oszkár svéd király, ki ismeretes költői lelkűletéről,_ a következő érdekes sorokat intézte Kertbenyhez: »Örömmel olvastam Petőfi Sándor gyönyörű népies költeményeit, melyeket önnek szép fordítása és szívessége folytán örömmel élveztem. Minden hazafias törekvéssel rokonszenvezek, s azt hiszem, hogy az ez irányban tett munka soha sem vesz kárba, hanem annak idején mindenütt jó gyümölcsöt terem. Csodálattal utaztam be az ön gyönyörű hazáját sörvendek, hogy saját tapasztalatom által jutottam arra a meggyőződésre, hogy olyan ország és olyan nép, melynek köréből a nemzeti költészetnek ily hangjai hallhatók, szép jövő és hatalmas fejlődés elé nézhet.« A német fordítás is, melynek említésénél sajnosán jut eszünkbe, hogy mig a lengyelek bírják a mi Petőfinket,pni nem bírjuk az ő nagy költőjüket: Miczkievicz Adámöt. Szintén a német fordítás után látott napvilágot 1873-ban Petőfi cseh fordítása is. Sir Bowringot szintén Kert- beny buzditá a Petőfi angol fordítására, valamint ő segített Tbalés Bernardnak, aztán Ujfalvynak, Des- borde Valmore-nak és Ohassinnak a francia fordításban, melyet az 1862-diki »Revue des deux mon- des«-ban Saint-René Taillandier két külön nagy cikkben méltányolt.
