Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 7-es doboz

! költeményeiben tisztül ki a láthatár egy pillanatra, de ez égbolt alatt sem süt a szenvedély égető, emésztő sugara: az ősznek hideg és rövid verőfénye az. Arany költészetében sem viharok, sem tikasztó hőségek nincse­nek. — Híjával van a nagykothurnusü, zordszavú szenvedélynek, és csak halkan tud sírni, nem zokogni. Ez jellemzi a legnagyobb költőket, ez a művészi, isteni nyugalom, ez a fenséges resignáció. Kedélyök a sima, mély tenger, mely az eget tűkrözteti. — A kis költő­ket ez oldalrúl sekély patakokhoz lehet hasonlitni, melyeknek háborogniok kell, hogy ne lássunk fené­ket, Ugyanezt látjuk a művészetekben is. Laokoon szo­borcsoportján vagy egy raphaeli Madonnán épannyi a fönséges nyugalom, mint egy antik drámában vagy Göthe dalaiban. Aranyban is sok van e nyugalombúi s azért az olyan hang, mint a » Visszatekintés«-é, köl­tészetében valódi disszonánc. Nagy költőnek csak hu­morban engedünk meg érzelgősséget, mert a humor megóv a beteges, blazirt tépelődésektől, s annyiban épen ellentéte ennek a modern költői genialitásnak, a mennyiben a közös nyomornak mindig vig oldalát szereti kifordítani, holott a lázas szenvedély akkor van elemében, mikor nagyokat kiálthat s félrebeszél, mint álmában a beteg. A humor kérdőjel, az újkori világ­fájdalom egy, nagy felkiáltójel. Ezt az utóbbit Arany nem ismeri. O nem őrjöng, zordonkodik sehol, sőt a jogosúlt szenvedély pathósza is ritkán ad nála tiszta hangokat. így példáúl halvány, erőtlen az a felkiáltás Petőfiről: »Hátha eljő s dalland!« Ez is csak kérdő­jel, de nem a humoré. A költő maga érezhette, hogy Petőfiben több az erő, mikor ezt a vallomást tette saját költészete felől: » A szin erős, nem illik együvé«. Arany legnagyobb humoros világnézetében és népköltészeté­ben. A hol egyénisége egész mélységével, lelkének nagy harmóniájával szól hozzánk, ott nincs párja. Nem a közönség, hanem az egész világnak a modern költője ő s nem az érzelem, hanem a nép s az emberiség egois­tája ott, a hol humoros. S hogy mily sokszerű, kiak- nászhatlan az ő humora, nemcsak alaphangban, hanem a tárgyválasztás és koncepcióban is: »A világ« »Csa­ládi kör,« »ítablelkek,« »Kertben« sat. egyenkint humoros s egymástól mégis egészen elütő kedélygaz­dag költeményei eléggé mutatják. Mert abban is ha­sonlítható a lángelme a tengerhez, hogy a legkü­lönbözőbb mélységeket hullámozza be. A »Családi

Next

/
Oldalképek
Tartalom